A 2009 december 4-5-én, a messiási mozgalom, a keresztény felelõsség Izrael intánt és a holokauszt teológiai kihívásairól tartott "Olajfa konferencia" video felvétele elkészült. FIGYELEM A MEGRENDELÉSI E-MAIL CÍM HEYESBÍTÉSRE KERÜLT! A DVD az olajfa.konferencia@gmail.com e-mail címen rendelhetõ meg, illetve személyesen…
Sha’ul/Pál a Messiás Menyasszonyának nevezi az Ef. 5-ben az egy új embert. Ez nem jelenti Isten népe identitásának megkülönböztetõ etnikai azonosító jeleinek az eltörlését. És ez nem jelenti azt, hogy a zsidó hívõk ne lennének tagjai népüknek is éppen úgy, ahogy egyek a hívõk testével. Látjátok ez egy paradoxon – ez összetett. Így az ‘új ember’ hasonlít a házassághoz. Amikor két ember egy testté válik, az csak azért lehetséges, mert õk férfi és nõ. Ti csak akkor vagytok ‘egy új ember’ a hívõk testében, ha zsidók és pogányok vagytok. Hogyha ti egykori zsidók és egykori pogányok vagytok, akkor nektek hiányozni fog a közös kapcsolatnak a teljes titka és a közös áldás. Azt akarom nektek mondani, hogy 37 éve boldog házasságban élek. Ma boldogabb vagyok, mint valaha! Én valóban örülök, hogy a feleségem egy nõ! És örülnünk kellene annak, hogy a zsidók zsidók és a pogányok pogányok. A messiási zsidók nem szeretik magukat keresztényként nevezni, jellemezni. Tudjátok miért? Az emberek azt mondják: Nos, megtévesztõk lévén, õk valóban keresztények, de álcázzák magukat, mint …
Tudjátok, hogy liberális akadémikus körökben azt hiszik, hogy Sha’ul/Pál sok látomásának az oka a malária volt. Elment azokra az alacsonyan fekvõ területekre és megmarták a moszkitók, és ettõl volt az összes látomása. Õk azért mondják ezt, mert nekik nem voltak látomásaik és nem is hisznek bennük. Fogadni merek, hogy néhányatoknak volt már látomása, de sosem volt maláriás. Talán néhányatoknak van maláriája és vannak látomásai, de nem mindenkinek vannak látomásai, aki maláriás. De ez volt az, amit õk gondoltak. És én valóban furcsának tartom, amikor hallok errõl a tanításról, hogy Hananyah/Anániásnak – aki elment Sha’ulért imádkozni – látomása volt, amelyben megmondatott neki, hogy mit kell, hogy tegyen. Ugyanannak a moszkitónak kellett õt megcsípnie, máskülönben nem kapcsolódott volna a látomása Sha’uléhoz. Ha azt akarjátok, hogy egymáshoz kapcsolódó látomásaitok legyenek, meg kell maratnotok magatokat ugyanazzal a moszkitóval. Így amikor Sha’ul/Pál megismerte õt, az a feladat adatott a számára, hogy vigye el a Jó Hírt/Evangéliumot a pogányoknak! Ez egy radikális indulás volt, mert az apostolok azt gondolták, hogy összesen annyit kell tenniük, hogy elfogadtatják a zsidó néppel Yeshuát, aki akkor visszatér és megszabadítja õket, és a nemzetek Isten ismeretére fognak jutni. Nem gondoltak pogány misszióra. Hogyha elmentek volna Kéfához/Péterhez és ezt mondták volna neki: Tudod, valóban lenne egy küldetésünk a pogányokhoz. Õ ezt mondaná: Miért tennénk ilyet, hiszen ha a zsidó nép elfogadja Yeshuát, Õ majd jön, hogy megszabadítson minket és a nemzetek Isten ismeretére jutnak. Ám, ha megpróbáljuk az evangéliumot a nemzetekhez elvinni, és hívõvé tenni õket, több ezer évig tartana, amíg jelentõs eredményeket érnénk el.
Azok, akik hûségesek voltak, megõrízték a nemzetet, hiszen Ábrahámnak olyan igazsága volt a közbenjárásában, hogy ha 50, 40, 30, de legalább 10 hûséges lett volna, meg tudta volna menteni Szodomát és Gomorrát. De Isten 10-et sem talált. De a megmenekült maradék az az igaz csoport a nemzeten belül, akik megõrzik a nemzetet. Ez nagyon gyakori a rabbinikus tanításokban, hogy van egy csoport – egy nagyon igaz nép – a zsidó nép minden nemzedékében, akikre való tekintettel Izrael és a nemzetek megmaradnak, és így Isten nem pusztítja el az egész világot. Így Sha’ul/Pál úgy érvel, hogy Izraelnek a megmenekült maradéka bizonyítéka annak, hogy a zsidó nemzetet Isten még mindig elfogadja és az egész nemzet még mindig kiválasztott.
Dr. Dan Juster üzenete mely a 2008. május 12-15 között Jeruzsálemben megtartott „Izrael Keresztény Barátai” konferencián hangzott el.
Beletartozás (belefoglalás) vagy behelyettesítés
Dr. Daniel Juster alapítója és igazgatója a Tikkun International szolgálatnak. Ahogy õ maga fogalmazott: Engedjétek meg, hogy egy dolgot elmondjak a szolgálatunkról. Hogyha meg akarjátok ismerni a tevékenységünket, és szeretnétek hírleveleket kapni tõlünk (a szolgálatunk elsõsorban és közvetlenül a zsidó nép felé irányul), el tudjátok érni a weboldalunkat: www.tikkunministries.org címen. Bátorítunk benneteket, hogy látogassatok el a honlapunkra, mert hisszük, hogy a szolgálatunk gyümölcsözõ! Hiszem, hogy nyitott fülû barátok között vagyok. Mai témánk címe a „beletartozás vagy behelyettesítés„. Úgy gondolom, hogy Ray Sanders talán hallott engem, amikor azt mondom az én teológiám nem behelyettesítési teológia, hanem „hozzáadási teológia„. A zsidó nép mellé (a zsidó néphez hozzáadva) Isten minden nemzetbõl kihívott embereket, hogy létrehozzon egy papságot, akik jelképesen Izraelhez hasonlítanak. Bár õk valójában nem a zsidó nép, és nem is Izrael. Ezen a témán kell gondolkoznunk ezen a mai reggelen. Ez egy teológiai üzenet, de úgy gondolom, hogy érdekesnek és jelentõségteljesnek fogjátok találni és remélem, hogy segítségetekre lesz.
Dr. Dan Juster tanulmánya
A messiási zsidó mozgalom kezdetei:
A korai 1970-es években jelentős számú zsidó kötelezte el magát Yeshua-nak és jutott arra a meggyőződésre, hogy inkább messiási zsidónak nevezzék önmagukat, mint keresztényeknek. Néhány ok szolgált erre. Egy volt ezek közül az intézményesült kereszténység történelme és annak hatása a zsidó népre. A kereszténység zsidó szemszögből egy fél-pogány, elnyomó és antiszemita mozgalom volt. Mi egy olyan módon akartuk bemutatni magunkat, amely által a zsidó nép a kereszténységről korábban kialakított felfogások okozta akadályok nélkül, másképpen tekint majd Yeshua-ra. Ráadásul mi valóságosan ki akartuk hangsúlyozni azt az igazságot, amely szerint azok a zsidók, akik hitre jutnak Yeshua-ban, még mindig rendelkeznek azzal az elhívással, hogy azonosuljanak és éljenek a zsidó nép részeként. A Rómaiakhoz írt levél 11,29 szerint a zsidó nép részese, egy az Örökkévalótól származó visszavonhatatlan kiválasztásnak és elhívásnak. A Rómaiakhoz írt levél 11,1-5 Izrael megmenekült maradékával azonosítja a Yeshua-ban hívő zsidókat.
Nagyobb lészen e második háznak dicsõsége az elsõnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Aggeus 2,8-9) Ez Jeruzsálem ígérete, a békesség városáé. A békesség Tõle jön, és a békesség csak akkor fog eljönni, ha Jesua menyasszonya összenõ egységben. Nem ezeken az ökumenikus összejöveteleken, amelyek sok helyen vannak. Ez csak a fejekben van meg, nagyon elméleti, és látjuk, hogy nem sokat lép elõre. Nem errõl van szó. Arról van szó, hogy szívünkkel kapcsolódunk Istenhez, és arról, hogy ebben a szívbéli kapcsolatban felismerjük a testvéreinket, akik valóban Jézushoz tartoznak. Nem fontos, hogy honnan jönnek. A legkülönbözõbb felekezetekbõl jöhetnek. Nem ez a legfontosabb! Akkor sem, ha õk valamelyest mások, mint én vagyok. De felismerjük õket, mert Jézus él bennük. Mert õk tanítványok, ahogy ma reggel hallottuk.
Meg kell értenünk, hogy a támadások sokkal erõsebbek lesznek. Ezért a Hozzá fûzõdõ kapcsolatunknak feltétel nélkülivé kell válnia. Mert Isten más, mint mi vagyunk. Másképp cselekszik, mint ahogy mi gondolkodunk. Biztosan mutat nekünk néhány dolgot az Õ természetérõl, ami fontos számunkra a hitben járásunk során, de nem tudjuk Õt egy skatulyába bezárni. Isten olyan úton visz végbe dolgokat, amiket gyakran nem tudunk megérteni. De pontosan ezekben a helyzetekben kell kitartanunk mellette, és bíznunk Benne. Úgy gondolom, hogy ez egészen mélyen összekapcsolódik Jeruzsálem titkával.A menyasszonynak is ki kell tükrözni ezt a tökéletességet, mert ha visszamegyünk Ádámhoz, látjuk, hogy mikor Évát teremtette, akkor ’õ csont volt a csontjából, és hús a húsából.’ Egészen hasonlatos volt Ádámhoz, és ilyennek kell lenni a menyasszonynak is. Neki egészen hasonlónak kell lennie a võlegényéhez. A természetében, az egységében, a szeretetében, a szentségében, a feladata hordozásában egészen hasonlónak kell lennie Hozzá.
Késõbb, sokkal késõbb olvassuk az Írásban, hogy amikor Dávid királlyá lett, mélységes vágya volt, hogy a szövetség ládáját felvigye Jeruzsálembe. Miért volt számára ez olyan fontos? Mert a szövetség ládájában elsõ helyen a tíz parancsolat, a két törvénytábla volt. Ez volt a tanúsága annak, hogy Isten szövetséget kötött Izraellel. A szövetség ládája valamiképpen szimbolizálja Isten trónját is a földön. Emlékezzünk arra, hogy késõbb Salamon a templomot felépítette, és a papok a szövetség ládáját hordozták, és bevitték a Szentek Szentjébe. Ez volt a hely, ahol a szövetség ládája megpihent. A megnyugvás e helye egészen lényeges. És miután betették oda a szövetség ládáját, egyszerre megjelent Isten dicsõsége, és betöltötte a templomot. Isten jelenléte olyan erõs volt, hogy a papok nem tudtak megállni benne, ki kellett menniük. (I Kir 8, 11) Mert Isten jelenléte olyan hatalmasan erõs volt.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy ma itt tudok lenni. Mert ahogy néhányan tudják, volt októberben egy balesetem. Ha az ember ezt nevezheti így… Azt hiszem, hogy az ellenség meg akart ölni. Nagy károsodás volt az agyamban, bevérzés, de sok-sok hívõ imádkozott értem, és Isten csodát tett, hogy én ma itt állhassak.
Valóban nagyon-nagyon hálás vagyok ezért és tudom, hogy az csak Istennek köszönhetõ, hogy itt lehetek. Emlékszem, hogy mikor még egészen kicsi voltam, talán az ötvenes évek elején, jártam egy Tóra-iskolába New York-ban. Nagyon szegény iskola volt, sok gyerek volt olyan, mint én. Õk is Európából jöttek, és túlélték a Holokauszt rettenetes idõszakát. A tanárok is olyan rabbik voltak, akiknek többsége Lengyelországból jött, és átélték ezt az idõszakot. Összegyûjtöttek minket egy nagyobb terembe. Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, hogy egy zsinagóga volt. Két zászló volt ott, egy amerikai és egy izraeli. Amikor az izraeli zászló elõtt álltunk, a 137. zsoltárból kellett verseket elmondtunk. „Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!” (137. zsoltár 5-6)Ezt kellett mindig elmondanunk az izraeli zászló elõtt. Izrael állam akkoriban még egészen fiatal volt.
Azt olvassuk a Józsué könyvében, hogy:
„A nép pedig az elsõ hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.” (Józs. 4,19.) Mi történik az elsõ hónap tizedik napján? Ha visszalapozunk Mózes II. könyvének 12. fejezetéhez, azt olvassuk, hogy az izraelitáknak az elsõ hónap tizedik napján egy bárányt kellett venniük, és a tizennegyedik napon keresztül tartani az ünnepet. (II Móz 21, 18.) Tehát, amelyik napon a Jordánon átkeltek, azon a napon vették a bárányt. Egy pesszáhi bárányt. Emlékszünk, hogy az újszövetségben Bemerítõ János azt mondja: „Ime, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bûneit.” (Jn 1, 29.) Jézus bemerítkezésénél! Ez egy hatalmas üzenet, hogy az izraeliták ezen a napon keltek át, a tizedik napon. És eljutottak egy helyre, amit Gilgálnak hívtak. A Gilgál és a Golgota szó ugyanabból a gyökérbõl származnak: ’valami kerek’. Eljutottak Gilgál nevû helyre, és ott a szégyent, Egyiptom gyalázatát Isten eltávoztatta róluk.