Egy érdekes Ige található a Dániel 12. fejezetének 6. versében. Dániel, a nagy próféta befejezi a szolgálatát, és szeretné tudni, mikor lesznek meg mindezek? A 6. versben felteszi Istennek a kérdést. Isten érdekes választ ad: „… mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.” (Dán 12,7c) „…mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.” Honnan származik ez? Dániel egy próféta, és a Tórából idéz. Mózes V. könyvének 32. fejezetébõl idéz. Ahol a nagy próféta, Mózes az õ énekét énekli. Itt mondja a próféta az énekben: „akkor összetöröm az erõtöket. Ez azt jelenti, hogy „összetöröm a szíveteket, és magamhoz vonlak benneteket.” Dániel, az utolsó idõk nagy prófétája megkérdezi: ’mikor lesz vége mindezeknek?” A válasz a mennybõl egyszerű: „…mikor elvégezik a szent nép erejének rontását…” Akkor jön el a vég. Mi a Biblia Istenének tanúi vagyunk, hogy összetöri az õ népének hatalmát, amivel meg tudja menteni õket. Nagy ígéretek vannak a birtokunkban, amelyekkel ki tudunk tartani.

Ismerjük Dániel történetét, a nagy prófétáét, az utolsó idõk prófétájáét. Akinek a szavai még a mai napig is annyira valóságosak. Õ elkezdett még ott Babilóniában Istenhez kiáltani, mert ismerte Isten tervét. Olvasta Jeremiás könyvét, és tudta, hogy a hetven év lejártával Isten ígérete az, hogy visszaviszi a népét. A 9. fejezet tanúsága szerint elkezdett imádkozni ezért. Közbenjárt és böjtölt. Megalázta magát a népért Isten elõtt. És Isten elindította az ébredést, megújulást, új vezetõket hozott elõ a népbõl, Isten nagy elöljáróit. Nehemiást, Ezsdrást, Zorobábelt, Aggeus prófétát. Isten elkezdett beszélni a zsidó emberekhez, és elkezdõdött a hazatérés a számûzetésbõl. Elkezdték újjáépíteni Jeruzsálem városát. Újjáépítették a templomot. Isten jelenlétében voltak, hallották Isten Igéjét, és a Szellem betöltötte õket, közvetlenül Isten jelenlétében álltak. Levették a cipõjüket, Isten megáldotta õket, helyreállította õket, csodálatos dolgokat cselekedett közöttük, prófétákkal segítette õket. Befejezték a templomot, mely ott hirdette a dicsõséget és kegyelmet. Mert Isten jóságos volt.

De aztán négyszáz évvel késõbb Izrael ismét felhúzta a cipõjét. És az õ dédunokáik dédunokája megjelent, a názáreti Jézus. Az övéihez jött, de az övéi nem fogadták be. Mert rajtuk volt a cipõjük. Jézus sírt értük, sírt Jeruzsálem városáért, és megmondta nekik: ’Mivel nem értettétek meg békességre vezetõ dolgaimat (az Istennel való kiengesztelõdéshez szükséges üzenetet), pusztán hagyatik néktek a ti házatok.’ És Izrael népének ismét ki kellett mennie a földjérõl egy majdnem kétezer éves számûzetésre. Mert rajtuk volt a cipõjük. Jézus mondta a János könyvében: „Ok nélkül gyûlöltek engem.” És elkövetkezett Izrael leghosszabb számkivetése. A Biblia azt mondja Mózes III. könyvének 26. fejezetében, ahol Izrael hosszú története van elbeszélve minden rettenetes következménnyel, hogy amikor szét lesznek szóratva minden nép között, Isten meg fog emlékezni az Õ Ábrahámmal kötött szövetségérõl. Isten meg fog emlékezni a földrõl, és visszahozza az Õ népét. A földre, amelyet megígért nekik. A földre, amelyet nekik adott örökkévaló tulajdonukként. A mi idõnkben, 1948-ban Izrael nemzetét helyreállította. A történelem törvényszerûségei ellenére. Ha az Egyesült Államok ma szavazna, nem lenne Izrael. Ha az egész világ szavazna e kérdésben, nem lenne Izrael. Ha az Európai Unió szavazna, nem lenne Izrael.