Személyes bizonyságtétel a Soproni Evangéliumi Gyülekezetből
„De megalázza magát az én népem, amely az én nevemről neveztetik, ha imádkoznak, keresik az az én orcámat, és megtérnek gonosz útjaikból, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket és meggyógyítom országukat.” (II. Krónika 7,14-15)
A kezdetek
A történet 2001 nyarán kezdődött Magdi nénivel, a Soproni Zsidó Hitközség akkori vezetőjével… A helyi zsidóság történetéről érdeklődtem. Ő a városi levéltárba irányított, Pollák Miksa: A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a mai napig (Bp.1896) című könyvéhez.
A levéltárban készítettem el egy vázlatot a soproni zsidósággal kapcsolatos fontosabb eseményekről. Ez avázlatlett az egyik alapja a későbbiekben megvalósult bűnbánati alkalomnak.




Egy római katolikus történész rövid, de nagy erejű összegzését adta 2300 év folytonos antiszemitizmusának: „Ahogyan az antiszemitizmust kutató történész visszatekint a borzalmak e mögöttünk álló évszázadára, nem tud elmenekülni a megállapítás elõl, hogy az emberi történelem leghosszabban tartó és legmélyebb gyűlölete az antiszemitizmus…
„… Az Ézsaiás 53 teljesen kimaradt a próféták könyvének éves olvasási ciklusából, a háftárákból. A Jálkut Mákhiri-ben szintén van egy zárójeles megjegyzés, amely az Ézsaiás 53-ra utal, miszerint: „itt hiányzik egy kicsi a dologból.”Az Engesztelés nagy napján egy zsidó úgy érzi, hogy bűneire bocsánatot kell találnia Isten előtt. Ezen a napon az Ézsaiás 53-at időnként említik az imakönyvek. Egy kifejezetten az ünnepnapokra vonatkozó imádságokat tartalmazó imakönyv, a Máchzor Rábbá egy bámulatos imádságot tartalmaz, amelyet a 6. században élt Rabbi Eleázár Kálir írt. Ezt az imát gyakran hallani a zsinagógákban.