Bajai Felekezet és vallásközi találkozón 2013. november 17-én elhangzott előadás

Az un. Tóra utáni vagy posztbiblikus ünnepek közül a zsidó naptár szerinti sorrendben a Hanukáról, purimról és a Tisá Be Áv-ról emlékezik meg a zsidóság.
A Hanuka Kiszlév hó 25.-én kezdődik, és nyolc napig tart. Győzelmet felidéző ünnep. A makkabeusok 3 évig tartó szabadságharc után legyőzték az Izrael földjét elfoglaló szír-görög sereget, valamint hellenista zsidó támogatóikat, akik változtatásokat akartak bevezetni a zsidó vallásgyakorlatban. I.e. 165-ben a Templom visszafoglalásával a harc befejeződött. Izrael visszanyerte önállóságát. Hanuka azt jelenti – felavatás. A pogány bálványoktól megtisztított templomot az Örökkévaló oltalmába ajánlották. A Hanukai Menóra nyolcágú plusz egy – a szolgaláng.
A felavatás eseménye összefonódott a csoda természetfelettiségével. A hagyomány szerint a Templom raktárában megtalált – pogány kezek által nem beszennyezett olajos korsó, noha csak egy napra elegendő olaj volt benne, mégis nyolc napig táplálta a Menóra lángjait. Fénye újra beragyogta a Templomot. Az igazi felavatás mindig két tényező együttes megnyilvánulása:

Risto Santala

A Midrás Rút-ban a bor összefügg az Ézsaiás 53-ban leírt szenvedésekkel. Ez vezet el bennünket a Szent Közösség (Úrvacsora, Eucharistia) lényegéhez. Az 1 Kor 11,25-26 a bor jelentését Jézus szavaival értelmezi: ”E pohár amaz új szövetség az én vérem által…mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg el nem jön.” Itt is ugyanaz az örök perspektíva fogalmazódik meg, mint a Midrás Rút-ban.

A Peszách liturgiája négy poharat tartalmaz. Mindegyik pohárnak megvan a maga neve, és a Széder különböző jellemzőit szimbolizálja.