Skip to content

David H. Stern:Az evangélium zsidóságának helyreállítása – Részletek a 1. fejezetből

Transzkulturális judaizmus

A „nagy küldetési parancs”, amit Jesua (Jézus) adott, hogy az egyház tanítvánnyá tegyen minden népeket. Amikor a Messiás korai zsidó követõi elvitték az evangéliumot a pogányokhoz, szükségessé vált, hogy szétválasszák azt kulturális közegétõl annak érdekében, hogy lényegi üzenetét ne terhelje kulturális „csomag”, amely nem szükséges az üdvösséghez.
Jesua (Jézus) elsõ zsidó követõi számára traumatikus folyamat volt a felismerés, hogy a pogányoknak nem kell zsidókká válniuk, ha az üdvösséget keresik. Ez a folyamat Kéfá (Péter) látomásával, és Kornéliusz megtérésével kezdõdött.

A részleteket azonban Saul (Pál) dolgozta ki: az ember, akit Jesua (Jézus) a pogányokhoz küldött.Saul (Pál) akkor is jelen volt, amikor Jákov (Jakab) az elsõ Jeruzsálemi zsinat alkalmával bejelentette a döntést: a pogányoknak nem kell körülmetélkedniük, és nem kell megtartaniuk a Tórát (a törvényt) abban a formában, ahogyan az a kor tradicionális judaizmusának keretei között kifejlõdött. A hit közösségébe teljes értékû testvérként történõ befogadásnak velük szemben támasztott egyetlen követelményeként a négy micvá-nak (parancsolat) való engedelmességet szabták, amelyrõl a Cselekedetek 15,20-ban olvashatunk. …

Tovább olvasom

Avner Boskey: Az eggyé lett új ember

Avner Boskey: Az eggyé lett új ember: zsidók és nem zsidók egymás iránti szeretete a Messiásban.

Miskolc, 2004. május 30. A jegyzetek az alkalmon készült CD-hangfelvétel alapján készültek. (A CD a Dániel csoport e-mail-jén vagy telefonszámán megrendelhető)

„2000 évvel ezelőtt Izrael volt az egyetlen népcsoport, aki megértette az Evangéliumot. Ma az egész világra eljutott az Örömhír, de a világ népei nagyjából elfelejtették, hogy ez a zsidó nép által került el hozzájuk. A történelem iróniáján keresztül ma unikumnak számít, ha egy zsidó beszél Jézusról. Az egyház történelme pedig tragikus módon olyan képet fest, mint amikor egy medve „táncol” egy nyúllal, ami még akkor is félelmetes a nyúl számára, ha a medve jókedvű. Sajnos a keresztények nagy része nem imádkozik ezekért a dolgokért, pedig ha igazán ébredést szeretnénk városainkban, országainkban, ezekért a kérdésekért kellene imádkoznunk.

A történelem azt mutatja számunkra, hogy a keresztény egyház hitéletének szerves részévé vált a zsidóság elvetése. Ezt igazolja a keresztény egyház szomorú történelme. A kereszténység „nemzeti öngyilkosságra” kényszerítette azokat a zsidókat, akik hinni akartak Jézusban, hiszen meg kellett tagadniuk mindent, ami népükhöz kapcsolta őket, ha hinni akartak!

De hogyan is élhet együtt zsidó és nem zsidó egyetlen testen belül, hiszen annyira különbözőek? Ám ugyanezen az alapon hogyan élhet együtt férfi és nő a házasságban, hiszen ők is annyira különbözőek? Milyen az „egy új ember” (Ef.2,16).

Tovább olvasom

Salom Beer Sevából! ( I.-II. )

Art_of_War_2A következőkben néhány irányvonalat szeretnék lefektetni, és perspektívát adni az imádkozók számára, hogy értelmezni tudjuk a mögöttünk álló év történéseit. A negyedik évszázadban élt egy kínai hadi taktikus, Sun Tzu, aki „A háború művészete című” katonai kézikönyvébe a következőket írta: „Ismerd az ellenséged!” A teljes idézet így szól: „Ha ismered az ellenséget és ismered önmagad, nem kell félned száz csatától sem. Ha magadat ismered, de az ellenségedet nem, minden egyes győzelem után egy vereség vár rád. Ha sem magadat, sem az ellenséget nem ismered, minden egyes csatát el fogsz veszíteni.”

Ez a levél az ellenség napjainkban alkalmazott módszereit igyekszik feltárni, és néhány bibliai ellenlépést javasol. A következő elemzés két részből áll: az első az ellenségnek a világban általában használt módszereit fedi fel, a másik rész az ellenségnek a zsidó néppel szembeni lépéseit tárja fel.Első rész: Az ellenség globális stratégiái

1) A szentek kimerítése

Sok hívő a világ különböző részein leterheltséget érez, kiégettséget és reménytelenséget. Ott van annak az érzése, hogy nem tudunk befolyással lenni, és még a legbátrabb, leginkább Isten szerinti erőfeszítéseink sem érnek semmit.

Dániel könyvében olvassuk, hogy a Sátánnak a végidőkre nézve használt egyik módszere a szentek kimerítése és lemerítése. „ és sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szentjeit megrontja (az angol fordítás szerint „kimeríti”. Az 1 Krón 17,9 ezt a szót a „sanyargatni” szóval fordítja a magyar szövegben.”

A Sátán szorgosan munkálkodik azon, hogy megcsappantsa a hitünket, meggyengítse meggyőződéseinket, a kételkedés leplét dobja elhívásunkra, és megkérdőjelezi a Szent Szellemtől kapott hitelességünket. Bár az ellenségnek globális elképzelései és tervei vannak, tudnunk kell, hogy nem mindenható, és nem tud mindenütt ott lenni. Mindig csak lokálisan tud cselekedni. Személyről személyre kell haladnia a csatában. A kételkedés tüzes nyilait veti ki, és ahogy átsuhognak a levegőn ezek a nyilak, a szívünkbe suttogják: „Te nem is vagy fontos. A te életednek és elhívásodnak nincsen jelentősége. Te nem is hallottad Isten hangját! (1 Péter 4,12).

Tovább olvasom
Back To Top