A zsidó nép elleni bűnök feletti bűnbánat az egyházat a gyökér-fontosságú kérdéshez vezetik „Az amerikai teológus, R. Kendall Soulen: Izrael Istene és a keresztény teológia című könyvében a behelyettesítési gondolkodásmód három formáját azonosította. Az első kettőt könnyen megérthetjük. Az első az „ökonómiai behelyettesítés”, amely azt jelenti, hogy Izrael többé már nem a választott nép, mert Isten ökonómiájában ezt a szerepét már akkor betöltötte, amikor Jézus meghalt a kereszten .

Risto Santala: A Messiás fénye a Teremtés történetében Isten első szavai a Bibliában így szólnak: „Legyen világosság”! És lőn világosság. És Isten látta a világosságot és látta, hogy az íme jó. Amikor a teremtés történetét tüzetesen tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy Isten csak a negyedik napon teremtette meg a „két nagy világító testet”, a Napot és a Holdat. A bölcsek ezt messiási utalásként értették. A Peszikhtá Rábbá néven ismert Midrás, amelyet a 9. századtól kezdve az ünnepek kapcsán olvasnak, felteszi a kérdést: „ Kié az a fény, amely Isten gyülekezetére esik?”. A kérdésre így felel: „A Messiás fénye.”. A Jálkut Sim’oni, amely a talmudi és midrási szövegek részleteit tartalmazza, és amelyet a 12. és 13. században állítottak össze, ehhez a magyarázathoz a következő szavakat teszi hozzá: „Ez a Messiás fénye, ahogyan írva van a Zsoltár 36,10-ben: „A te világosságodnál látunk világosságot.”

"Elvetette-é Isten az ő népét? Semmiképpen sem!" (Pál Apostol, Rómaiakhoz írt levél 11,1) "A megbékéléshez hozzátartozik a múlt áttekintése és feldolgozása. Az anti-judaizmust és antiszemitizmust nem lehet egyszerűen egy pragmatikus filoszemitizmussal legyőzni, hanem a keresztény egyház egész teológiai tradícióját türelmesen és átfogóan kell megrostálnunk." (Haacker Klaus: A Holokauszt mint teológiatörténeti dátum, in.: Egyház és Világ 1991/8.sz.)