Százhuszonkét éve, 1895. március 30-án született Carl Lutz svájci diplomata, a második világháború idején budapesti konzul, aki a vészkorszak alatt több tízezer magyar zsidót mentett meg a deportálástól. Életéről film is készült, 1991-ben az egykori budapesti gettó bejáratánál emlékművet emeltek a tiszteletére.Pavol Strežo, Johannes Fichtenbauer Bécs érsekének, Ausztria bíborosának a diakónusa mellett dolgozik, mint titkár. Pavol hiteles keresztény. Szlovák nemzetiségű. Példát mutat hitből, emberségből. ...
Jamie Cowen New Yorkban született reformzsidó családban. Jézussal, mint Megváltójával középiskolai évei végén találkozott, majd személyes küzdelmek árán lett messiás-hívő zsidóvá. Jogi tanulmányai befejezése után az Egyesült Államok szenátusának jogi tanácsadójaként dolgozott. 1990-ben, messiási zsidó tanulmányai befejeztével a Richmond városában működő Tikvat Israel gyülekezet rabbija lett. Ez volt az első olyan messiási zsidó közösség, amely egy eredeti zsinagóga falai között működhetett az Egyesült Államokban. 2002 óta a Messiási Zsidó Gyülekezetek Uniója (UMJC) elnevezésű gyülekezeti hálózat vezetője.
Részlet a könyvből:
Hetvenöt éve, 1941. augusztus 27-28-án történt a holokauszt első tömegmészárlása: a Szovjetunió német megszállás alatt lévő nyugati részén, a ma Ukrajnához tartozó Kamjanec-Pogyilszkij – akkori hivatalos nevén Kamenyec-Podolszkij – közelében mintegy 23 600, nagyobbrészt Magyarországról kitoloncolt zsidót gyilkoltak meg a német SS-csapatok.
A szerző katolikus filozófus, az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa volt (2005.†)
Publikálva: A holokauszt Magyarországon európai perspektívában című kötetben, Balassi Kiadó – 2005.
Írásomban arra a kérdésre keresek választ, hogy milyen felelősség terheli a kereszténységet a holokauszt ügyében. Mértékadó teológusok és egyháztörténészek szerint a kereszténység volt a holokauszt egyik előzménye és oka. Karl Rahner például, a XX. század talán legnagyobb katolikus teológusa, így ír erről:
Senki sem kételkedhet abban, hogy a kereszténység történetében létezett egy majdnem kétezer éves embertelen, kereszténytelen és elvetendő antiszemitizmus… Az egyház közvetlenül nem felelõs a Holocaustért; kortörténetünk e borzalmas eseményének elõidézésében lényegesen közrejátszott sok más ok is. De vajon lehetséges lett volna-e a Holocaust, ha nem burjánzott volna a lelkekben az antiszemitizmus elõtte oly sok évszázadon át egészen az egyház legfelsõ köreiig és onnan lefelé a köznapi keresztényekig és az egyházi szónokokig?1
Igaz ugyan, hogy a zsidók kiirtását az egyházak sohasem rendelték el, mégis nem csekély mértékben járultak hozzá a holokauszthoz. Hitler ugyanis csak a gyakorlatban próbálta megvalósítani azt, amire az egyházak évszázadokon át törekedtek: hogy eltüntessék a zsidókat mint zsidókat, és megsemmisítsék a judaizmust, vagyis a zsidóságot mint vallást. A „végső megoldás” szoros kapcsolatban volt tehát a keresztény antijudaizmussal és antiszemitizmussal. De mi az antijudaizmus és mi az antiszemitizmus?
A 2014-es Holokauszt Emlékév kapcsán Dr. Horváth Erzsébet, mint a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, a református emlékezetpolitika befolyásos formálója tanulmányt jelentetett meg a Vigilia 2014/3. számában. A megjelent tanulmány címe: Ravasz László és a református egyház a zsidómentésben, melyhez kapcsolódóan az alábbiakban közreadjuk Wintermantel Balázs kritikus, az őszinte szembenézést hiányoló olvasói reflexióját [1] amely az Egyházfórum hasábjain jelent meg.