Elhangzott: Zsidó élet az osztrák-magyar határ mentén, tudományos konferencián Nyugat-magyarországi Egyetem-Sopron, 2015. 11. 12. Szervező: Holokauszt Emlékközpont A zsidó-keresztény kapcsolatok alakulása és a megbékélés teológiai aspektusból PDF
A német protestáns egyház vezetősége elhatárolódott alapítójának antiszemita kijelentéseitől és ígéretet tett arra, hogy szembe néz múltjának sötét oldalával.
Egyhangú szavazás keretein belül utasította el a német evangélikus egyház legfőbb döntéshozó szervének 120 tagja Luther Márton felhívását a zsidók üldözésére. Luther a zsidók kiüldözését kívánta Németországból.A szinódus szerdai nyilatkozatában fejezte ki „bánatát és szégyenét”, amiért a protestáns egyház nem volt képes tiszteletet és védelmet biztosítani a zsidóságnak. A nyilatkozat szerint az egyház különösen nagy felelősséget visel az antiszemitizmus minden formájának elutasításában, és a saját múltjával is szembe kell néznie – olvasható a JTA oldalán.
Nagyapja bűneinek terhével a lelkében járja Európát az auschwitzi haláltábor parancsnokának unokája. Rainer Höss, aki 12 évesen tudta meg, hogy nagyapja az egyik rettegett náci tömeggyilkos, pénteken, az Élet Menete Alapítvány holokauszt emlékévi zárórendezvényén mondta el, hogy nem véletlenül visel a testén Dávid-csillagot. Ezzel is jelezni akarja, elutasítja azt az ideológiát, amit a nagyapja, Rudolf Höss képviselt. Évek óta járja Európát Rainer Höss, aki 12 évesen tanárától tudta meg, hogy az auschwitzi haláltábor parancsnokának unokája. A férfi pénteken, az Uránia Nemzeti Filmszínházban beszélt arról, hogyan derült ki számára, ki is a nagyapja. Feltűnt neki, hogy az iskola kertésze elfordítja a fejét, amikor találkoznak. Kérdezni kezdett, így derült ki számára, hogy a nagyapja Rudolf Höss, aki több mint egymillió ember haláláért felel. Feldolgozni soha nem tudja nagyapja sötét múltját, de minél több emberhez akar eljutni, hogy elmondhassa, elutasítja a náci ideológiát, a megkülönböztetést, a kirekesztést. Diákoknak tart előadásokat, hogy meggyőzze őket arról, a borzalmaknak nem szabad megismétlődni.
2014. április 22. és 27. között olyan német keresztény fiatalokhoz csatlakozunk, akik nagyszülei között a náci népirtások elkövetői vannak, és felelősséggel emlékezve a múltban elkövetett bűnökre, megkövetéssel járjuk be az 1944-es halál-menet útvonalát, az egykori bécsi országutat.
Hisszük, hogy csak akkor tehetjük a halál útját az élet és gyógyulás útjává, ha – a német példát követve – mi is végiggondoljuk falvaink, városaink, egyházaink, parlamentünk, felmenőink szerepét az elhurcoltak tragédiájában.
Voltak közöttünk hősök, mint Éliás József, Sztehló Gábor, Salkaházi Sára, Márton Áron és számos más ragyogó ember, akik tetteikkel igazolták: megértették a Szentírás szeretet parancsát.
Öt évtizedes munkássága elismeréseként Randolph L. Braham október közepén a budapesti Holokauszt Emlékközpontban átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, és felavatta a róla elnevezett Tékát és Információs Központot. A magyarországi holokauszt legismertebb kutatója exkluzív interjút adott a Narancsnak.
Magyar Narancs: Előadásai során éppúgy, mint a tanulmányaiban visszatérően a magyar történeti emlékezet és a holokauszttal való szembenézés hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Miért?
Randolph L. Braham: Magyarország más kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan elmulasztotta vállalni annak a felelősségét, ami zsidó közösségeivel történt 1944-ben. Ehelyett csak arra történtek próbálkozások, hogy minden felelősséget a német nácikra, illetve a Szálasi-korszak magyar nyilasaira hárítsanak. Ez persze nem változtat a tényen, hogy a magyarországi zsidók elhurcolására és megsemmisítésére 1944 márciusa és júliusa között – Horthy Miklós kormányzása és a Sztójay-kormány alatt – került sor. Nagyon sok magyar a szíve mélyén sajnálja és szégyelli, ami történt. Többségük – egy dicső, tisztességes és becsületes nemzetkép megőrzése érdekében – mégis szükségét érzi, hogy bagatellizálja Horthy szerepét, és felmentse őt a felelőssége alól. A magyaroknak igenis nyíltan és őszintén szembesíteniük kell magukat saját történelmükkel.
Előadásomban arról a sokszoros bűnről fogok beszélni, amelyet népünk a zsidóság ellen követett el, és arról, hogy hogyan kell a bűnnel szembenéznünk a Biblia szavai szerint.
MEGLÁTOGATÁS
Először egy jól ismert bibliai verset szeretnék felidézni. A 2 Móz. 20,5-ben Isten a Tízparancsolat kapcsán kijelenti, hogy „… én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. [Meglátogatlak titeket], és azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon.”
A Biblia két különböző értelemben használja a meglátogat kifejezést.
a.) „De ha a látogatás napja elérkezik, megtorlom bűneiket” (2 Móz. 32,34b). Akárcsak a 2 Móz. 20,5-ben, a látogatás szó itt is arra vonatkozik, hogy Isten ítéletet mond a nép és az utódok felett.
b.) „Majd ha elmúlik a Babilonnak adott hetven esztendő, meglátogatlak titeket, és teljesítem nektek azt az ígéretemet, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre” (Jeremiás siralmai 29,10). A látogatás itt az ellenkezőjét jelenti: Isten irgalmas lesz a népéhez, látogatása véget vet a népe feletti ítéletnek és eltörli azt.