Alulírott magyar keresztények csatlakoztunk a „Wittenberg 2017.” elnevezésű kezdeményezéshez, mely a reformáció 500. évfordulójára szeretné elérni, hogy a „judensau”-nak nevezett gyűlölködő és antiszemita jelképek kerüljenek le azokról a németországi protestáns templomokról, amiken megtalálhatók, mert úgy gondoljuk, hogy e jelképek jelenlétén túl a mögötte meghúzódó teológiai gondolkodásnak is máig tartó hatása van.

Szinte hihetetlen, hogy a Holokauszt utáni Németországban egy ilyen jel egy evangélikus templom, ráadásul Luther templomának falán ottmaradhasson. Joela Krüger, a darmstadti Evangéliumi Mária-Nővériség vezetője és Richard Harvey messiási zsidó teológus nyomán, a Wittenberg 2017 kezdeményezés keretében egy aláírásgyűjtéssel egybekötött petíciót indult e fertő és sötét ábrázolás eltávolítására.

Aki ültetett már fát, az tudja, mennyi minden kell ahhoz, hogy gyökeret eresszen, majd árnyat vagy épp gyümölcsöt adjon. Ha minden adott, akkor persze ez nem ördöngös dolog, de akadnak olyanok, akik nem egyszerűen fát ültetnek, hanem – a józan ésszel és a természet törvényeivel szembemenve – oázist teremtenek. A Magyar Nyelvterületrôl Származó Zsidóság Emlékmúzeumának alapítója, Lusztig József egészen biztosan ilyen eltökélt „közösségi kertész” volt. Hogy lehet a semmiből múzeumot létrehozni? Miként lehet egy egész közösség központjává válni? Sőt, hogy a fenébe lehet a Közel-Kelet közepén valóságos kis magyar szigetet építeni?! – ilyesféle kérdések egészen biztosan felmerültek azokban, akik elzarándokoltak Cfátra, a „magyar múzeumba”. Abba a kicsi, de annál gazdagabb és beszédesebb intézménybe, amely a most elhunyt Lusztig József és özvegye, Éva vezérletével jött létre a 80-as évek legvégén.