Egy izraeli messiási zsidó vélemény
„Amikor a kérdések túl nehezek, a mi dolgunk, hogy Atyánk dolgában legyünk foglalatosak”
Lisa Loden 2006 augusztus 31.

A következő cikk része azon erőfeszítésünknek, hogy az izraeli-libanoni konfliktus különböző keresztény perspektíváit közvetítse. (Israel Today)

„Igazolható-e valamivel is a háború? Miért van ennyi szenvedés és ennyi ártatlanul elveszett élet? Kinek van igaza és kinek nincs igaza a mostani közel-keleti konfliktusban? Túl sok a kérdés és túl kevés a válasz. Igen, szeretnénk egyszerűsíteni, azonosítani, hogy mi a „helyes”, és azután arra az oldalra állni. A valóság azonban sokkal kaotikusabb. Én a Földközi tenger partján élek, Tel Aviv és Haifa között, és – legalábbis most – kívül esek a rakéták becsapódási területén, amelyek tőlem északra esnek le. De én is hallom a repülőgépeket és a helikoptereket, ahogy eldörögnek a fejem felett minden órában. Felébreszt a zajuk éjszaka is, és tudom, hogy észak felé tartanak, hogy bombák erdejét szórják le Libanonra — a határon fekvő falvakra, Tíruszra, Szidonra, Beirutra, a Baka folyó völgyére. Ha felhívom telefonon az északi Haifában élő barátainkat, hogy megtudjam, hogy vannak, hallom a szirénák hangját a háttérben.

Naponta hullanak a fájdalmak, a trauma és a szenvedések könnyei. Több száz halott, ezrek megsebesülten, százezrek otthontalanul. Nem osztom a számokat a két fél veszteségeire. Mindannyian – izraeliek és libanoniak, zsidók és arabok együtt megyünk át mindezen. Mindenki szenved, és egyes emberek, csoportok szenvedéseit összehasonlítani nemcsak lehetetetlen, de értelmetlen is. A szenvedés végtelenül személyes valóság. Az én szenvedésem engem az imádsághoz visz, és amíg hallgatom a híreket, tudom, soha nem fogom a teljes valóságot hallani.

Mindenek felett pedig Isten szívét akarom meghallani, amit ő gondol a konfliktus mindkét oldalán álló emberekről.

Halmos László/Shimson Offry, izraeli újságíró

„Előadásom a Wesley-akadémián, Budapesten, 2002 szeptemberében”

Áldás, Békesség. Sálom uvráchá.

Ennél jobbat nem kívánhatnék vendéglátóimnak, akik Izraelből hívtak meg egy előadásra, amelynek témája – „Dalol a völgy”. Ezt a szép, lírai címet viseli Sálom Asch könyve, amelyet a galileai chálucokról, cionista úttörőkről írt, a huszadik század harmincas éveiben.

Az előadás alcíme: Izrael földje a száműzetéstől a Megváltás előestéjéig.

Kezdő Igének Mózes ötödik könyvének a 8. fejezetéből szeretnék néhány sort idézni, a 6. sortól a 14.-ig:

6. És tartsd be az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.

7. Mert az ÚR, a te Istened jó földre visz be téged; bővízű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, amelyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.

8. Búza-, árpa-, szőlőtő- füge- és gránátalma-termő földre, olajfáknak és méznek földjére.

9. Oly földre, amelyen nem szűkösen eszed kenyeredet, és ahol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, amelynek kövei vas, és amelynek hegyeiből rezet bányászhatsz.

10. Azért, ha eszel majd és jóllaksz: dícsérjed az URat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet néked adott.

11. Vigyázz, hogy el ne felejtkezzél az ÚRról, a te Istenedről, megszegvén az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, amelyeket én parancsolok néked e mai napon;

12. Nehogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban,

13. Amikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és lesz ezüstöd és aranyad, és minden jószágod megszaporodik:

14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az ÚRról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földéből, a szolgaságnak házából