Ez az ünnep, amelyet az Újszövetségben az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk a tórai ünnepek között a második zarándok ünnepe volt.
Az ünnep fogalmának egyik bibliai jelentéstartalma TALÁLKOZÁSRA KIJELÖLT ELKÜLÖNÍTETT IDŐ, SZENT IDŐ. AZAZ KÜLÖNLEGES TALÁLKOZÁS AZ ÖRÖKKÉVALÓVAL!
A savuot ünnepe, amely keresztény körökben pünkösd néven ismert, szorosan, mondhatni szervesen kapcsolódik a páska, kovásztalankenyerek és az első zsenge ünnepköréhez.
Az alábbi írással emlékezünk meg a mindenki által szeretett Julikáról.
Kertész Lilly: Józsi bácsi és Jeruzsálem
Budapest mellett, Ürömön él a Gallai házaspár. Józsi bácsi 77 éves. Jeruzsálem szeretetét még gyermekkorában nevelte bele mély zsidó érzelmű édesapja. Magas kora ellenére azonban soha nem jutott el a Szentföldre. Most már kilátás sincs rá, mert kilenc és fél éve súlyos beteg. Hetven éves felesége, Júlia ápolja. A házaspár gyermektelen. Néhány jó baráton kívül úgyformán magányosan élnek szerény nyugdíjukból.
A háború ideje alatt Julika hét évesen, gyerekként egyedül harcolt kis életéért a budapesti gettóvilágban. Édesanyját és egyetlen nővérét elhurcolták és megölték. Édesapja munkaszolgálatos volt… valahol.
A háború után apja kétségbeesve kereste kislányát. Egy gyermekmenhelyen talált rá, nullára leromlott, az orvosok szerint menthetetlen állapotban, de az apa nem adta fel. Újra tanította járni, enni, beszélni. A gyermek az elszenvedett lelki és testi trauma után nehezen tért vissza az életbe. Kilenc-tíz évesen tanult olvasni.
2007. október. Barátaik hatnapos izraeli kirándulásra készülnek. Hívják őket is. Nagy a csábítás. Józsi bácsi lelkesen bizonygatja, hogy bírni fogja az utat. Csillogó szemmel ígéri feleségének, hogy vele semmi baj nem lesz. Julika ingadozik. Óriási felelősség szakadt rá. Nagy kockázat egy ilyen beteg emberrel tengeren túli országba utazni. Másrészről van-e joga elrabolni férjétől azt az álmot, amit egy életen át dédelget, és most megvalósíthatná, ha ő, Julika, beleegyezik. Mit tegyen? Végül is igent mond. A tolókocsit mindenesetre magukkal viszik. A repülőutat remekül viseli Józsi bácsi, szinte megfiatalodik.
Svát hónap tizenötödike azaz tu bisvát, a fák újéve a Misna szerint (Ros hásáná I,1).
A fák újéve (ros hásáná leilánot), mert Izraelben e naptól számítják a gyümölcstermő fák tizedével kapcsolatos előírásokat a három vagy az idősebb fák esetén.
„És midőn bementek az országba és ültettek bármilyen gyümölcsfát, hagyjátok érintetlenül a gyümölcsét; három évig legyen számotokra érintetlen, ne egyétek meg. De a negyedik évben minden gyümölcs szent legyen hálaadásra az Örökkévalónak, és az ötödik évben ehetitek a gyümölcsét, hogy szaporítsa nektek a termést. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.” 3M.19,23-25.
“Az ünnep Hosáná Rábbá nevű napján pedig felállt Jesua (Jézus) és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék, Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő vizek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Jn 7,37).
Kommentár:
Az ünnep nagy és utolsó napján: Hosáná Rábbá, szó szerint: az utolsó napon, az Ünnep napján! A görög “megalé” szó a héber “rabba” szónak felel meg. Ez a szukkot (vagyis a /lomb-/Sátrak ünnepének) hetedik, utolsó napja, és egyben az ünnep csúcspontja is.
Az ünnep hét napján egy kohén (pap) vizet hozott a Siloah (Siloám) tavából egy arany korsóban, melyet a kohén ha gadol (főpap) az oltár tövében lévő medencébe öntött. Mindez az esőért mondott imát szimbolizálta, amelyet a következő napon (S ´mini Aceret) napján kezdtek el. De a vízhordás ceremóniája a Ruach HaKódes, vagyis a Szent Szellem Izraelre történő kiáradását is szimbolizálta. A rabbik ezt a szokást az Ézsaiás (Jesaja) 12,3-mal kapcsolták össze: “Örömmel merítetek az üdvösség kútforrásából”.
I. Mióta Izrael néppé lett, a három legnagyobb ünnepe közül az egyik a szukkot (V Móz 16,16). Érdekes módon ezen az ünnepen befogadták azokat a keresőket is, akik a nemzetekből származtak. Ha az ünnep értelmét a Messiásban keressük, akkor az Írás alapján is egy olyan kép tárul elénk, hogy a szukkot elhozza majd Izrael és a nemzetek eddig sohasem látott egységét a Messiásban.
A szukkot kifejezés héberül (lomb)sátrakat jelent, és azokra a lombsátrakra utal a név, amikben a zsidók laktak, miután kivonultak Egyiptomból (III Móz 23,43). /A szukka a szó egyes száma, lombsátort jelent./ A sátrak ünnepe zárta be a mezőgazdasági évet, amikorra már minden termést, gyümölcsöt betakarítottak.
A Tóra pontosan előírta, hogy az ünnep napjain hány áldozatot kell bemutatni (IV Móz 29, 12-40). „Ezen az ünnepen több áldozatot mutattak be, mint bármely másik ünnepen, mivel ez a ’betakarítás ünnepe’ volt. Ekkor fejeződtek be az évi munkák a szőlőben, a szérűben és a présházban, és az ezzel járó örömet kifejezésre juttatták Istennek bemutatott bőséges áldozatok alakjában, aki bőkezűen áldotta meg kezük munkáját.