Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 2. rész

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:

3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben
 
Peszách (Elkerülés)
A(z) (egyiptomi ford.megj.) kivonulás eseményei Izrael létében alapvető fontossággal bírnak, ezért a holdév az Exodus havával kezdődik Izrael számára. A Peszách ünnepén (Széder-nek hívják) Izrael, az Egyiptomból való csodálatos szabadulására és a kivonulással kapcsolatos eseményekre emlékezik.
A Széder ünnepe alatt felidézzük a csapásokat, a fáraó hajthatatlanságát, az egyiptomi istenek kudarcát, amelyek megjelentek a csapásokban, a csodálatos, tengeren át történő szabadulást, és az egyiptomi csapatok vízbefulladását. A peszáchi bárány elhozta a szabadulást Izrael számára, és az ajtófélfákon, szemöldökfákon levő vér távol tartotta a Halál Angyalát. Az angyal elkerülte az izraeliták hajlékait; ezért lett „Elkerülés” az ünnep neve. A kivonulás végeztével Izrael feladata az volt, hogy elfoglalja és belépjen az Ígéret Földjére.

Tovább olvasom

Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 1. rész

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:
3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben 
 
….Amikor Izrael teljesíti az Örökkévalónak az ünnepekkel kapcsolatos rendelkezéseit, olyanok ezek, mint a közbenjárói szolgálat, előhívják azoknak a dolgoknak a megvalósulását, amelyeket képszerűen ábrázolnak. Ezeknek a hagyományos szertartásoknak a gyakorlása szellemi erőt szabadít fel, hogy a történelem folyását annak a célnak az irányába terelje, amely a szimbolikus tettekben ábrázolódik. Mivel sok keresztény nem tiszteli hitének zsidó gyökereit, ezért nem közismert e szellemi örökség minden jótékony hatása. Izrael élete és történelme egy olyan könyv, amelyet el kell olvasnunk ahhoz, hogy elmélyítsük megértésünket. Izrael ünnepeinek vizsgálata során látjuk majd, nem csupán Izrael érdekét szolgálta az, hogy a papság felügyelte az ott zajló eseményeket, hanem egyben betöltötték a minden nemzet felé szóló közbenjárói elhívásukat.
Tovább olvasom

Dr. Tatai István: Zsidómisszió – Dialógus – Akédáh, vagy valami más? 2.rész

3.  A zsidóság missziós attitûdje
A zsidó gondolkodásban a bizonyságtevõ létnek fontos szerepe van: Izrael Istentõl kapott küldetése, hogy tanú legyen az egész világ számára: yd'[e !T,a (Ézs 43,10). Ez a tanúskodás megnyilvánul egész létükben, így minden fiúgyermek körülmetélésben és valamennyi lánygyermek  felajánlásában. Ennek gyakorlása a holokauszt árnyékában saját hûséges tanúskodásuk fontos része, méghozzá örömteli és félelmetes része, amelyrõl a lemondás, a zsidó vallásfilozófus Emil Fackenheim szerint is, Hitlert csak poszt-humusz gyõzelemhez juttatná. (15)
A Talmud a zsidók misszióját elsõsorban a zsidók irányában hangsúlyozza –  „Elõször önmagadat ékesítsd fel, s csak utána  másokat” – utalva az Ézs 42-43 részeire. (16)
Mindazonáltal Martin Cohen szerint, a nagy zsidó cél nem lehet más, mint Isten Országának globális eszkatológikus felállítása, amely nem a Zsinagóga uralmát hozza el, hanem abban, az eljövendõ és egyesült emberiség  Isten uralma alatt fog élni. (17)
Végül megjegyezzük, hogy a zsidó hagyomány szerint a pogánynak nem szükséges zsidóvá lennie, hogy az eljövendõ Országból részesedjen, mert aki a nóáhita törvényeknek eleget tesz, az  bebocsátást nyer oda.

Tovább olvasom

Dr. Tatai István: Zsidómisszió – Dialógus – Akédáh, vagy valami más? 1.rész

Zsidómisszió – Dialógus – Akédáh, vagy valami más? (1)

A korai Egyház intenzív zsidómissziót folytatott. Jézus parancsa szerint az evangélium hirdetését Jeruzsálemben kellett elkezdeni (ApCsel 1,8). Lukács tudósításaiból tudjuk, hogy Pál apostol missziós útjai során szinte minden alkalommal legelõször a zsinagógákat kereste fel, s nem is eredménytelenül. Ugyan számos elbeszélés jelentõs ellenállásról számol be, mégis ezt a munkát gyakran siker koronázta. Az elsõ század során – Zsengellér József kutatásai alapján – legalább annyi zsidó lett keresztyénné, mint amennyi pogány. (2)

A zsidómisszió a második századtól megtorpant. Ennek hátterében az erõsödõ zsinagógai ellenállást láthatjuk (Javnei zsinat döntése a názáreti heretikusok ellen), de igen valószínû, hogy Jeruzsálem lerombolása, majd a Bar-Kochba lázadás bukása, valamint a kimaradt parúszia is jelentõsen csökkentette a zsidók felé irányuló misszió esélyeit. Az evangélium egyre inkább a zsidó eszkatológikus elemektõl „letisztított” (földi messiási országlás), s a pogány fülekhez igazított, „görög nyelven elmondott” üzenetté lett. Az Egyház zsidók felé irányuló eredeti küldetése pedig fokozatosan zsidóellenes és polemikus hangvételt öltött. Az extra ecclesiam nulla salus elv exkluzív módon érvényesült mind a pogány, mind a zsidó vallás követõivel szemben.

Tovább olvasom

* Az olajfa mozgalma *

Az olajfa mozgalma megteremtésére vonatkozó látás

(Helmuth Eiwen lelkipásztor, Ichthys közösség, Wiener Neustadt, Ausztria)

A következőkben megfogalmazott látás egy szellemi mozgalomról szól, amely a nemzetek hívőiből és messiási zsidó gyülekezetekből áll, akik hasonló értelemre jutottak és ugyanazt a szellemi terhet kapták az Úrtól.

– Hogy mind a nemzetek gyülekezetei, mind a messiási zsidó gyülekezetek nélkülözhetetlen részei a Róma 11 nemes olajfájának.
– Hogy ezt az igazságot közösségeikben is megéljék.
– Hogy együtt hallassák hangjukat a Krisztus (Messiás) Testében.

E látás kezdőpontja egy álom volt, amelyet Uli Eiwen látott egy hatalmas fáról, amelynek erős és széles ágai voltak, ezeken az ágakon csomók, amelyeket elektromos vezetékek kötöttek össze. Ebben az álomban Bob Jones ezt mondta erről a fáról: „Isten jelenléte nyugszik ezen a fán.”

Az álomnak egy másik részlete tette nyilvánvalóvá, hogy ez a fa a Róma 11 nemes olajfája, amely, különleges megjelenésénél fogva egy bizonyos kapcsolati hálózatot jelképez. Isten azt is mutatta nekünk, hogy a csomók egy-egy gyülekezetet képviselnek, amelyek más gyülekezetekhez kapcsolódnak a Szent Szellem munkáján keresztül.

Tovább olvasom
Back To Top