Rendhagyó megemlékezés Debrecenben
Naponta versenyt futunk az idõvel. A Holokauszt megemlékezések dolgában ez talán még hatványozottabban így van, két okból is. A köztünk elõ túlélõ szemtanúk már talán csak 5-15 évig élnek, az emberi életkor természetes határai miatt. Egy másik, torokszorító ok, hogy egyes Európai Unió-beli országok azt tervezik, megszüntetik a hivatalos Holkauszt oktatást, mert az egyes körök „érzékenyégét” sérti!
A tavalyi megemlékezések idején Sárdi Mária: Kislány a pokolban címû naplóregényébõl készült monodrámát csoportunk segítségével két debreceni református gimnázium diáksága is láthatta. A két iskola vezetésének õszinte nyitottságát mi sem bizonyítja jobban, hogy 50.000 Ft-al mindkét iskola hozzájárult a megemlékezés költségeinek fedezéséhez. Jelentõséget adott az alkalomnak az is, hogy Horovitz Tamás, a debreceni zsidó hitközség fõrabbija is megtisztelte jelenlétével a megemlékezést, és többen vele tartottak a debreceni hitközségtõl.
Ugandában a múlt évszázad utolsó harmadában megjelent a népességet teljes kihalással fenyegető AIDS-vírus. Az országot a teljes tönkremenetel víziója fenyegette. A helyi egyházak Nyugat-európai testvéreikkel konzultáltak, tőlük vártak orvosi segítséget a nyomorult helyzetben. A hír azonban lesújtó volt: az AIDS vírustól szenvedőt senki sem tudja meggyógyítani. Ekkor, az egyéb nyomorúságoktól és polgárháborútól is szenvedő ugandai egyházak, elkezdtek Istenhez kiáltani, és Isten csodát tett. John Mulinde lelkész elmondása szerint, Isten Afrikában az elmúlt években igen sok AIDS vírussal fertőzött beteget gyógyított meg, s mára a vírusfertőzés visszavonulóban van, az ország pedig lelkileg is talpra állt.
