Skip to content

Izraelben – magyarul III. rész

Shalom rav leohevei Toratecha… (nagy békesség jut törvényed szeretõinek), mondja az ének. Ez a minden értelmet felül haladó békesség töltött el minket, amikor 2007 június 14-én felszálltunk az ElAl késõ esti járatára. Ez a nagy és tapintható békesség egész utunkon végigkísért. Tudhattuk, hogy az Úr kegyelmébõl rátaláltunk akaratára.

Az elsõ hétvégét Akko városában egy kedves régi barátunknál, egy magyar zsidó messiáshívõ asszonynál töltöttük.

A péntek esti gyertyagyújtással kezdõdõ Isten tisztelet az imádság, a dicsõítés és a bátorítás légkörében telt. A fiatal vezetõ (33 éves), ortodox jesíva diákjaként kezdett néhány évvel korában arról érdeklõdni, vajon a Messiás hogyan is jöhet majd el szamár hátán, ha egyszer ma már mindenki autókkal közlekedik. Kérdésére a rabbik kitérõ választ adtak. Késõbb megismerkedett jövendõbeli feleségével, aki már ismerte Jesuát, akitõl megtudhatta, valóban szerepelt egy szamár a megváltás történetében: Jesua a hátán ment be Jeruzsálembe! Nagy volt efelett öröme, és el is fogadta, hogy valóban Jesua Izrael Messiása!

Tovább olvasom

Izrealben – magyarul II.rész

Lépések az ÚR nyomában…

2007 tavaszán… újabb váratlan lehetõség nyílt egyikünk számára, hogy a Szentföldre mehessen: a Be’ad Chaim, vagy az „Életért” nevû szervezet tartott konferenciát a galileai T’veriah (Tibériás) közelében.

Ezzel a páska (pészach) ünnepét Izraelben tölthette és újabb lehetõség nyílt Imre bácsiékat meglátogatni. E látogatás során néhány olyan lényeges dolog történt, amin az Úr vezetése, szeretete világlott át. Imre bácsi megnyitotta életét és régi emlékeirõl beszélt: azokról, amelyek talán a leginkább terhelik emlékezetét: az orosz hadifogság szörnyû éveirõl és belsõ fájdalmáról küzdelmeirõl, hogy békességre jusson e nehéz emlékek felett, de beszélt meghatottan a halászéveirõl is, amikor a tengeren sokszor átélte a természet mögötti természet felettit, és tanár éveirõl, amikor minden erõfeszítését annak szentelte, hogy diákjaiból felelõs, és emberséges, szeretni tudó felnõtteket neveljen.

Tovább olvasom

Púrimi előzetes…

Budapest, 2008. március 13. csütörtök 17.00 h. Bárka Baptista Gyülekezet – Budapest, XV. Adria u. 24. (a 73-as, vagy a 173-as busszal a Bosnyák tér után a Molnár Viktor utcai megállóig) Megnyitó: DOBNER GYőZő - baptista lelkész, a KZST elnökségi…

Tovább olvasom

Izraelben – magyarul I. rész

Izrael 2005.09.30-10.09.

Mich Moret (Netanya környéke)

Már otthonról megbeszéltünk egy találkozót az idõs házaspárral, akikkel Budapesten találkoztunk 2004-ben. Akkoriban a Menóra közösség tartott egy szabadtéri Szukkot alkalmat a Szent István parkban, és az arra járók között szólítottuk meg szűkös héber ismereteink segítségével az arra sétáló idős embereket, akik köszöntésünkre magyarul feleltek. Már akkor is megindultan hallgatták a szabad téren szóló zsidó dallamokat, majd beszélgetésünket követően még inkább elfogódtak azt hallván, hogy munkánkat, erőnket a zsidóság ellen elkövetett bűnökért való bocsánatkérés dolgában vetjük latba. Az ő emlékeik alapján szinte hihetetlennek tűnt, hogy most Budapest egy közparkjában zsidó zene szólhat. Az is kiderült, hogy Netanyan élõ barátainkhoz tervezett látogatásunk során őket is meglátogathatjuk, hiszen a közelben élnek.

Tovább olvasom

Napi tízezer áldozat…

A TRAFÓ AJÁNLATÁBÓL!

A program a LOW holland-flamand Kultfeszt keretében valósul meg.
Néhány négyzetméter, többezernyi kézzel faragott apró báb: gyilkosok és áldozatok. A színpadon Auschwitz. Színpadon? Auschwitz?

A magát színházi kollektívaként meghatározó holland Hotel Modern nem ismeretlen Magyarországon, elsõ világháborús elõadásuk (The Great War) néhány éve szerepelt már a Trafó mûsorán. A dokumentumot és a fikciót, a tragikus realitást és az illúziók világát mesterien elegyítõ társulat formanyelve a film és a képzõmûvészet határvidékeit érinti, legújabb elõadásuk pedig egyenesen a lehetetlent kísérli meg: a történelem egyik legnagyobb tömeg-gyilkosságát mutatják be.

Élethûen felépített barakkokkal, apró fabábok ezreinek segítségével ábrázolja a társulat az auschwitzi koncentrációs tábor, a halálgyár mindennapi mûködését. Egy szó sem hangzik el, az alkotók – mint óriás haditudósítók – minikamerákkal mozognak a díszletben, filmezik a történéseket, a közönség pedig a kivetített képeket látva válik néma szemtanúvá.

Tovább olvasom

PÊLE-MÊLE (24.rész) -Önéletírás-

„Fiók-Gyerek”

[A gyermekgyógyász professzor férj az orvosi szobájában]

Férjembõl gyermekorvos lett. „Gyerekszaga” volt, annyira szerette õket és a gyerekek is õt. Egy vizit a többi orvos és nõvér számára szörnyû lehetett, annyit állt egy beteg ágya mellett. A hosszas álldogálásnak volt egy objektív oka. Alapelve ugyanis az volt, hogy „síró gyermeket, légyen az akár csecsemõ, nem vizsgálok!” És addig játszott, dörmögött, simogatta, hintáztatta a gyereket, míg az abba nem hagyta az üvöltést. Kerülhetett az akár fél órába is. El lehetett képzelni a fõorvosi sleppet alkotó orvosokat, ápolónõket; milyen boldogok voltak az álldogálással.

Egy nap felmentem Gáborhoz a főorvosi szobájába. Ült az íróasztalánál és írt. Az íróasztal egyik fiókja ki volt húzva, s benne egy 7-8 hónapos forma csecsemő játszott boldogan Gábor fonendoszkópjával.

–    „Hát ez a gyerek, hogy kerül ide?”

–    „Egész délelőtt úgy üvöltött az ágyában, hogy a nővérek majd megőrültek tőle. S nézd: milyen csöndben van! Látod, milyen könnyű egy akkora gyereket megnyugtatni?”

Tovább olvasom
Back To Top