ÉFÓD-HÓSEN

A főpap ruháját 2Móz 28. és 39. r. részletesen leírja: az alsó- és a felsőruha (éfód és hósen) aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin- és lenfonálból készített szőttes volt. Az éfódot a köntös és az éfód palástja fölött viselték (2Móz 29,5; 3Móz 8,7). A hósen egy négyszög formájú táska volt, amelyben a jövendöléshez szükséges ÚRÍM és TUMMÍM volt. A fején turbánt (misznefet) viselt, a turbánon elöl aranyból készült virágdísz volt. Az öltözéket az öv (abnét) egészítette ki.

Vitás ügyekben ő kérdezte meg Istent az éfód, valamint az úrím és tummím segítségével (2Móz 28,30; Péld 16,33; 4Móz 27,21; 1Sám 14,31), s így õt illette a legfelsőbb döntés joga minden vallási kérdésben. Ő a közbenjáró Isten és ember között, amint a Zsid 5,1 összefoglalja szerepét.

Tovább olvasom

A zsidók története Sopronban

A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a mai napig

(vázlatpontok Dr. Pollák Miksa könyve alapján Bp.1896.)

  • A honfoglalók közt talán zsidó hitűek is voltak mivel, a csatlakozó kazár törzs a 8. sz.-tól áttért a zsidó hitre.
  • 953-ból tényként maradt ránk, a magyarországi zsidóságra vonatkozóan, hogy egy bizonyos Teha v. Teka nevezetű várispán Endre és Béla király alatt a Sopronhoz közeli / mai Vas-megye területén / Röjtökőrnek volt az ura. Béla király 1228-ban fosztotta meg ettõl a címétõl.(forrás: Khon S.:Héber kútforrások10.köt1.)
  • Zsidó hagyományok szerint őseik már a X. sz.-ban itt éltek, és a XI. sz.-tól már privilégiummal rendelkeztek.(Erre utal az a tény, hogy amikor a helyi zsidóság 1526-ban a várossal élet-halál harcot vív, akkor a 600 éves múltjukra hivatkoznak. Sajnos az 1317-es tűzvész során ezek a bizonyítékok megsemmisülhettek, de a Róbert Károly által 1324. jan. 25-én kiadott rendelkezés megerősítette, hogy szabadságot és oltalmat biztosít a város mind kereszténynek, mind pedig zsidónak.
  • A zsidóság jelenlétre utaló nyom a XIII. sz.-ból Sydány falu Sopron-megye határán.
  • A XIII. sz. elején Sopron szomszédságában Német-Újhelyen zsidó közösség és temető létezett.
  • 1354-ben Nagy Lajos korára a zsidók békében élhettek, üzletelhettek, ingatlanokat birtokolhattak, de mivel a dolgok hátterében térítő szándékok húzódtak meg, s mivel a zsidóság nem hajtott térdet, a későbbiekben kiűzi őket. Ekkor a zsidók Rudolf főhercegnél Német-Újhelyen találnak oltalmat, majd 1368-ban a király visszatérési engedélyt ad ki számukra. Lehetséges, hogy már ekkortájt volt soproni zsidó utca, ahol a kiűzetést követően katolikusok szereztek ingatlanokat.
Tovább olvasom

53db kötet [lista]

Könyvajánló 1. Teológiai és filozófiai jellegû könyvek BIBLIA - TÁNÁKH (Teljes kétnyelvû (héber-magyar) Biblia 2 kötetben) (Makkabi Kiadói Kft., 1994) Domán István A talmudiskolák titkai (Ulpius ház, Bp.) Boman, Thorleif A héber és görög gondolkodás egybevetése (Kálvin Kiadó, Bp., 1998.)…

Tovább olvasom

David H. Stern:Az evangélium zsidóságának helyreállítása – Részletek a 1. fejezetből

Transzkulturális judaizmus

A „nagy küldetési parancs”, amit Jesua (Jézus) adott, hogy az egyház tanítvánnyá tegyen minden népeket. Amikor a Messiás korai zsidó követõi elvitték az evangéliumot a pogányokhoz, szükségessé vált, hogy szétválasszák azt kulturális közegétõl annak érdekében, hogy lényegi üzenetét ne terhelje kulturális „csomag”, amely nem szükséges az üdvösséghez.
Jesua (Jézus) elsõ zsidó követõi számára traumatikus folyamat volt a felismerés, hogy a pogányoknak nem kell zsidókká válniuk, ha az üdvösséget keresik. Ez a folyamat Kéfá (Péter) látomásával, és Kornéliusz megtérésével kezdõdött.

A részleteket azonban Saul (Pál) dolgozta ki: az ember, akit Jesua (Jézus) a pogányokhoz küldött.Saul (Pál) akkor is jelen volt, amikor Jákov (Jakab) az elsõ Jeruzsálemi zsinat alkalmával bejelentette a döntést: a pogányoknak nem kell körülmetélkedniük, és nem kell megtartaniuk a Tórát (a törvényt) abban a formában, ahogyan az a kor tradicionális judaizmusának keretei között kifejlõdött. A hit közösségébe teljes értékû testvérként történõ befogadásnak velük szemben támasztott egyetlen követelményeként a négy micvá-nak (parancsolat) való engedelmességet szabták, amelyrõl a Cselekedetek 15,20-ban olvashatunk. …

Tovább olvasom

RISTO SANTALA : A MESSIÁS AZ ÓSZÖVETSÉGBEN

RISTO SANTALA : A MESSIÁS AZ ÓSZÖVETSÉGBEN A RABBINIKIUS IRATOK FÉNYÉBEN E könyv a Messiásra vonatkozó ótestamentumi próféciákról a rabbinikus iratok fényében már öt hébernyelvű kiadást ért meg Izraelben. Ez az első pogány tudós által írt tanulmány modern héber nyelven. Ezzel a szerző - saját szavai szerint - egyfajta „Nahson ugrását” hajtja végre; az első, aki Mózes parancsára a Vörös tengerbe ugrik. A téma egy kissé kényes. Leírója a rabbik oroszlánvermébe’ és a liberális teológusok forró kemencéjébe’ lép be. De reméli, hogy mások is nyomába szegődnek és hasonló dialógust kezdeményeznek a tolerancia és szellemi demokrácia jegyében. Kérték, hogy a szerző két héberül írott könyvét európai, sőt keleti nyelvekre is lefordítsák. 
Tovább olvasom

RISTO SANTALA : A MESSIÁS AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN

santala2.jpgRISTO SANTALA : A MESSIÁS AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN A RABBINIKUS IRATOK FÉNYÉBEN Ez a kötet a Messiás az Ószövetségben című könyv folytatása. A keresztyénség gyökereit mutatja be a legrégibb, és legkevésbé cenzúrázott normatív zsidó forrásmunkák fényében. Ha az első kötet egyfajta „Nahson ugrás” volt — az első emberé, aki Mózes parancsára a Vörös Tengerbe ugrott, akkor a második kötetben már az ígéret földjére lépünk. Újra visszatérünk a Biblia ősi földjére, hogy utánajárjunk azon Messiási próféciák beteljesedésének, amelyeket az első kötetben tanulmányoztunk. Tartalmukban és előadásmódjukban az evangéliumok a „Midrás”, azaz a zsinagógai tanító irodalom gondolkodásmódját és logikáját tükrözik. Látható, hogy például a Mi Atyánk több olyan kifejezést és kérést tartalmaz, amely visszavezethető a kereszténység előtti időkre, és a Zsidó ima-irodalomban is fennmaradt.
Tovább olvasom
Back To Top