PÉLE-MÉLE (17. rész) -Önéletírás-

Az oltóanyag osztályon töltött évek

Szakmai munkámat az Országos Közegészségügyi Intézetben kezdtem 1952-ben, s annak az Oltóanyag Ellenõrzõ Osztályán ill. Fõosztályán összesen 45 évet töltöttem, eleinte, mint tudományos munkatárs, azután osztályvezetõként, majd fõosztály-vezetõként. Az osztály hivatali feladata a vakcinák, (védõoltások) szérumok és diagnosztikumok vizsgálata és engedélyezése. Az osztály feladata az oltási kellemetlenségek ill. szövõdmények – szükség esetén más orvosi szakmákkal együttmûködésben – kivizsgálása is, Szükség esetén az oltóanyag visszavonása a forgalomból. Az Oltóanyag Ellenõrzõ Osztály részt vesz a munkakörébe illeszkedõ esetek kivizsgálásában. Ilyen volt például a már említett tetanusz toxin okozta tragédia vizsgálata.

Erre a munkakörre ráillik a mondás. „Baj általában nincs – baj csak akkor van, ha baj van.” Szerencsére tényleg ritkán van baj, ezért nagy általánosságban elmondható, hogy az oltóanyag ellenõrzés végtelenül unalmas lenne, – de szerencsére bõven van lehetõség olyan tudományos munkára is, amely valami módon összefügg a hivatalos feladatokkal. Én a tudományos munkát nagyon szerettem. (63 közleményem jelent meg, számos hazai és külföldi konferencián vettem részt.) Legbüszkébb a himlõ – illetve a tetanuszoltással kapcsolatos munkáimra vagyok.
A himlõoltás és fõleg az újraoltás emberi hatásosságának laboratóriumi mérésével úgy kerültem kapcsolatba, hogy hivatali idõm a WHO himlõ világ – eradikációs kampányával esett egy idõbe. A tetanusz elleni oltás azért érdekelt különösen, mert a 80-as évek elején évi 31-45 eset fordult elõ Magyarországon, s ezek túlnyomó többsége idõs emberekben, azaz olyanokban, akik 1940 elõtt születtek, amikor még nem oltották az embereket tetanusz ellen. Férjemmel és természetesen számos kolaboránssal együtt nagy propagandát csináltunk, azért hogy az idõsek önkéntesen oltassák be magukat tetanusz ellen. Ezt megelõzõen sok laboratóriumi vizsgálatot végeztem, hogy megtudjuk: Mekkora vakcina adag és hány oltás szükséges az idõsek oltására. Az önkéntes oltások szervezése jól sikerült, és eredményesnek bizonyult. 2000-2005-ben már csak 0-2 tetanusz eset fordult elõ – és csak olyanoknál, akik elõzõleg nem oltatták magukat!

(Folytatása következik)