Az ünnepen zsinagógákban fõként a 10 parancsolatról, és a Sion hegyén kötött szövetségrõl emlékeznek meg ma is az errõl szóló Tóra-szakaszok felolvasásával az ünnep elsõ napján.
A központi szakaszok mellett az Ezékiel 1-2 fejezeteit, Habakuk 3. fejezetét, és Rúth könyvét is ekkor olvassák.
A hagyomány szerint a Sínai hegy virágba borult a nagy esemény tiszteletére a Tóra adását megelõzõen. Ezért mai is zöld növényekkel, néhol gyümölcsökkel díszítik fel a zsinagógákat.
Mit jelent a Sávuot a Messiási mozgalom számára?

Az aratás ünnepe
Ha pusztán az eseményeket nézzük Sávuot ünnepén, akkor nem történt más, nem volt más ünnepelni való, mint az, hogy a már megkezdett aratás kiteljesedik.
Az április tájékán elkezdett árpaaratás után a termények beérésével nemcsak az árpát, hanem a búzát, a gyümölcsöket is elkezdték aratni, szüretelni Izraelben. A vetés, a fák gyümölcsei az izraeli éghajlaton teljesen beértek ekkorra, május tájékára. Innentõl fogva teltek a csûrök, az aratók kinn voltak a mezõkön, az egész ország képét, az emberek hétköznapjait az aratás, a szüret, a termés betakarítása határozta meg. Munkában állt Isten népe.
(A fentiek szerint az elsõ hónapból 16 nap, a másodikból 30 telt el, és a harmadik napon kapták meg a törvényt, ami összesen 16+30+3 = 49 nap, amely hét hetet jelent.)

3. Az elsõ zsengék ünnepe

    A kovásztalan kenyerek ünnepének másnapján, niszán 16. napján (III. Móz. 23, 11) – „a hét elsõ napján” – vasárnap (Mt. 28, 1) „…akkor vigyetek be aratásotok zsengéjébõl egy kévét a paphoz…” (III. Móz. 23, 10 – Kecskeméthy) „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.” (I. Kor. 15, 20 – Károli)A második Templom lerombolásáig az elsõ árpakéve bemutatása elmaradhatatlanul hozzátartozott az ünnephez. Erre a kovásztalan kenyerek ünnepének másnapján, tehát niszán hónap 16-án került sor. Izraelben elõször az árpa érett be a gabonafélék közül. Az elsõ árpatermésbõl, a termés zsengéjébõl arattak le egy ómert, azaz egy kévényit, és ezt vitték fel a Templomba, hogy bemutassák a mindenható Isten elõtt.
Ennek rendje pontosan le van írva a III. Móz. 23. fejezetében:
„Szólj Izráel fiaihoz és mondd nekik: Midõn bementek az országba, melyet adok nektek és learatjátok aratását, akkor hozzátok az ómert, aratástok elsejét a paphoz. És õ lengesse az ómert az Örökkévaló színe elõtt, hogy elfogadtassék; az ünnep másnapján lengesse a pap.” (III. Móz. 23, 10-11 Hertz)

Istennek fontos üzenete volt azzal a Messiás követõi számára, hogy a Tórában megadta az ünnepek idejét, rendjét. A hét tórabeli ünneppel egy menetrendet adott, ami Jesuában (Jézusban) teljesedett be, illetve fog beteljesedni. A tavaszi ünnepek olyan elõképek, amelyeket már betöltött a Messiás. Az õszi ünnepek beteljesedése még várat magára, az utolsó idõk végsõ mozzanatai fogják beteljesíteni õket.   Isten elõképeket adott az ünnepekben. Úgy, ahogy egy ember életében lehet egy látomás, „egy elõkép”, egy álom, ami akkor, amikor kapja, teljesen valószínûtlennek tûnik. Elképzelhetetlennek látszik, amikor megkapja, hogy szolgálni fog, gyógyítani vagy prédikálni, hogy nagy dolgokat bízott rá az Úr. De Isten végigviszi hosszú utakon, és évtizedek múlva elérkezik oda, amit a látomás, a prófécia megmutatott. Egyrészt kapott egy mennyei tervet, amihez az Örökkévaló utat és erõt adott. Másrészt kapott egy kapaszkodót, ahova neki el „kell” jutnia hite által, ha Isten akaratát teljesíteni akarja. A Messiás népének talán így akar a Mindenható mennyei tervet, és „fogódzót” adni az ünnepekben.