Kedves Olvasónk!
A közelmúltban zajlott konfliktus a világ figyelmét továbbra is Izraelre összpontosítja és a jelenlegi krízis az imádság nagy hullámait indította el.Mi a Derek Prince Ministries-ben a szolgálatunk komoly részét a közbenjáró imádságra fordítjuk, bízunk benne, hogy ti is követitek Derek példáját, és bátran keresitek Istent a megvallásokban és közenjáró imádságban Izraelért.
A nehézségek és veszélyek ellenére munkánkat nagy tűzzel és elkötelezettséggel folytatjuk Izraelben. Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy tapasztalatom.
“A feleségemmel abban a különleges megtiszteltetésben volt részünk, hogy júniusban, az 1967-es hatnapos háború 39-ik évfordulóján Izraelben lehettünk. Izrael ekkor nyert fennhatóságot Jeruzsálem, Samária és Judea felett ez a mai (nyugati sáv), valamint a gázai övezet, a Sínai félsziget és a Golán fennsík felett.
Ott tartózkodásunk alatt naponta együtt ettünk olyan zsidókkal, akiket most kitelepítettek a Gázai övezetből és a szállodában laktak azóta. Továbbra is fizetniük kell bank-kölcsön tartozásokat olyan otthonokért, amelyek már nem is léteznek, mások pedig sátrakban laknak!
Gyakran megkérdeztem tőlük: “Miért nem pakoltak össze és költöztek el mielőtt a hadsereg erővel eltávolította őket.”
„Abban bíztunk, hogy Isten beavatkozik” – ez volt mindegyikük válasza.
Azért vártak csodát, mert a csodák mindennapi életük részét képezték. Történetek sokaságát mesélték el, hogyan védte meg őket Isten bombáktól, aknáktól, rakétáktól, amelyeket a Fatah vagy a Hamasz lőtt ki rájuk, vagy valamely másik Iszlám csoport.
Akikkel beszéltünk, élő, erős hittel rendelkeztek Istenben, és megtapasztalták csodáit. És ezek miatt nyitott szívvel keresik a Messiást!
Mielőtt megosztanánk személyes híreinket, hadd köszönjem meg imádságaitokat és értünk való aggodalmatokat. Megosztottátok velünk, hogy törődtök velünk, és barátaitokkal itt Libanonban és ez nagyon drága a számunkra. Az Úr bőségesen áldjon meg Titeket.
A helyzet Libanonban nagyon-nagyon rossz. Pusztulás, háború, légiriadók és gyilkolás: ebből állnak napi híreink.
Tegnap élte át Libanon Kána tragédiáját, amikor 25 gyermeket temetett maga alá egy 3 emeletes épület a bombázások miatt. Döbbenetes látvány volt. A hizbollah kezdte ezt az egészet, vagy az izraeli hadsereg? Senki nem tudja, de az ilyen pillanatokban csak letaglózva állunk, és nincsenek szavaink, csak sírni szeretnénk, mert ezek az ártatlan cseppségek fizetik meg a démonikus harag és a háború árát.
Beszéltünk az egyik testvérrel, aki Libanon déli részén él és elmondta, micsoda szükségben vannak, ő és 20 másik hívő keresztény testvér. Rakéták, légiriadók és éhség a napi terhük.
Peti vagyok apuék (Frank Sándor) lakásából, ideiglenesen átköltöztünk ide, mert itt nagyobb biztonságban vagyunk a rakétáktól, a mi lakásunk ugyanis északi fekvésű, az óvóhelyen pedig néhány óránál tovább nem lehet kibírni, bár sokszázezren több mint 7 napja ott zsúfolódnak össze. A 3 lány (Éva, Ági, Viola) Haifáról (ami folyamatos tűz alatt van sok halottal) Tel Avivban kaptak ingyen egy szállodai szobát, odáig még nem értek el a Hizbollah rakétái (egyelőre).
