Helmuth Eiwen szolgálata az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. III. rész
Pál egy nemes olajfáról beszél és egy vadolajfáról. Az olajfa természetes ágairól beszél, és a vadolajfa ágairól. Ezt a képet használja. Egyértelmûvé teszi, hogy a nemes olajfa Izrael abban az értelemben, hogy ez ábrázolja a hívõ Izraelt Ábrahámtól fogva egészen a Jézusban hívõ zsidókig, és rajtuk keresztül örökkévalóságig. Tehát az új- és ószövetség hívõ Izraelét. Ilyen ez a fa, ami egy növekvõ faként értendõ, és képe másrészről Isten útjáról Izraellel. Kép Isten üdvtörténetérõl. Mindenki, aki ezen a fán van, része az üdvtörténetnek. Mondhatjuk úgy, hogy ez a szent maradék képe a kezdetektõl a kiteljesedésig. A természetes ágak a Jézusban hívõ zsidók Jézus idejétõl fogva az idõk bevégzéséig. Õk a természetes ágak. Azt mondja Pál, hogy van egy vadolajfa is vadolajfa ágakkal. Ezek a pogányok, nemzetekbõl származó emberek. Ezek az emberek, ezek a „másikak”, a nem zsidók Isten nélkül voltak. Remény nélkül voltak, kimenekedés nélkül, Jézus nélkül. Azt mondja Pál, ha a nemzetekbõl származók, a pogányok Isten kegyelmébõl a zsidó Messiásban hitre jutnak, és Õ a megváltójuk lesz, akkor történik valami egészen döntõ fontosságú. Kérlek benneteket, hogy nyissátok meg a szíveteket. Pál mondja, hogy két vonatkozásban is döntõ fontosságú, és nemcsak egy szempontból. Mi általában egyre gondolunk. Hadd tegyem világossá, mire gondolok. Az egyik döntõ fontosságú dolog, ami itt történt, hogy a pogányoknak is egy közvetlen bejárásuk van Izrael Messiásához. Közvetlen bemenetelük van az õ személyes Urukhoz, személyes Gyógyítójukhoz, személyes Megváltójukhoz. Közvetlen kapcsolatba tudnak lépni Vele, és megváltottakká válni. Ez az egyik része a dolognak.
A másik, amire Pál gondol az olajfánál, ha a nemzetekbõl származók hitre jutnak Jézusban, akkor egyúttal Isten által beoltatnak a nemes olajfába. A zsidó nemes olajfába. Anélkül, hogy õk maguk zsidókká válnának. Anélkül, hogy a nép részeivé válnának, az üdvtörténet részeivé válnak.
Nagyszerű volt megtapasztalni az iskolalelkész és az igazgató nyitottságát, elkötelezettségét és anyagi vállalását, valamint a zsidó hitközség és a keresztény felekezetek összefogást, amely nyomán létrejött ez az előadás.
A megemlékezést jelenlétével megtisztelte a Soproni Zsidó Hitközség elnöke is!
Ugandában a múlt évszázad utolsó harmadában megjelent a népességet teljes kihalással fenyegető AIDS-vírus. Az országot a teljes tönkremenetel víziója fenyegette. A helyi egyházak Nyugat-európai testvéreikkel konzultáltak, tőlük vártak orvosi segítséget a nyomorult helyzetben. A hír azonban lesújtó volt: az AIDS vírustól szenvedőt senki sem tudja meggyógyítani. Ekkor, az egyéb nyomorúságoktól és polgárháborútól is szenvedő ugandai egyházak, elkezdtek Istenhez kiáltani, és Isten csodát tett. John Mulinde lelkész elmondása szerint, Isten Afrikában az elmúlt években igen sok AIDS vírussal fertőzött beteget gyógyított meg, s mára a vírusfertőzés visszavonulóban van, az ország pedig lelkileg is talpra állt.
Már az első plenáris együttléten kiderült, hogy a keresztyénség egy világméretű súlyponti és létszámbeli eltolódást él át Európából kiindulva, Távol-Kelet és a déli félteke irányába. A 160 fős európai képviselő csapat létszáma igen szerénynek tűnt a 400 fős kínai csoport mellett. De igen sokan eljöttek Dél-Koreából, Indonéziából, Tajvanból, Indiából, Afrikából és Dél-Amerikából is. Ez a nagy eltolódás nemcsak a fehér bőrszín ritkulásában volt feltűnő. Új dinamika, a Lélekben való frissesség, és az Isten-dicsőítés új elemei jelentek meg a konferencián. A kínaiak elhozták hatalmas, már az Olimpiai játékokon megismert dobjaikat, az afrikaiak nemzeti viseletüket, valamint felszabadult és a szellemi világra érzékeny táncos lelkületüket is. A tanítók és dicsőítők többsége is immár színes bőrű volt. Mégsem néztek le bennünket az „öreg Európát”. Az Ézs 60, 4 verssel bátorítottak bennünket: „fiaid messziről jönnek”, s örömre derítik az alvó kontinenst. Ez azt jelenti, hogy a harmadik világ erőteljes missziós vágya Európa újra-evangelizálása. 
Jeruzsálem különös város. Szent és szentségtelen. Békés és nyugtalan. Hatalmas ígéretei vannak Istentől, de épp csak most kezdődik hajnala. Húsz messiási gyülekezetben kb. 15 ezer zsidó, arab, és pogány hátterű hívő imádja Istent. Ezek az új gyülekezetek rendkívül sokfélék és még nem tudtak egységre jutni. Módom nyílt a színesbőrű etióp messiási közösség meglátogatására. A lelkipásztor fiát Smuel-nak hívják, aki sokak szerint egy különleges jelenség. Egy éve a jeruzsálemi városi buszon elkezdett istendicsőítő dalokat énekelni. Majd amikor felfigyeltek rá, így szólt: Barátaim, itt van az Úr! Ki beteg közöttetek? Egy idős asszony jelentkezett a busz utolsó üléséről, hogy a lába beteg. Smuel odament hozzá, letérdelt, és elkezdett imádkozni érte. Az asszony egyszer csak felkiált: Valami történik a lábammal, meggyógyultam! Testvérünkben, mintha csak Péter és János apostolt látnánk, ezt mondta mindenki füle hallatára: Mindez nem a saját erőmből történt, hanem a Názáreti Jézus nevében!Izraelben sokan várják a Messiást. A hasszid zsidók mindent előkészítenek a templom esetleges újjáépítésére.