Skip to content

Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 3. rész

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:
3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben

Sávuot(Pünkösd)
 
Sávuot vagy Pünkösd, a következő – az Úr által – ’kijelölt idő’ (ötven nappal Peszách után), az első termés learatásának ünnepe. Mivel Izrael földje mediterrán éghajlatú, két fő periódusban történik az aratás: az egyik a nyár korai szakaszában, a másik ősszel zajlik. Az aratási ünnepek különösképpen úgy mutatnak Istenre mint gondviselőre; hálaadással dicsérjük Őt nagylelkűségéért. Bár a Bibliában ez nincs rögzítve, a Sávuot a Sinai hegyről származó Törvény, a Tóra adás időpontjaként is ismert, amely ötven nappal az első Peszách után következett be. Ám ez az ünnep, a keresztények számára leginkább az Apostolok cselekedeteinek 2. fejezetében feljegyzett események által vált ismertté, amikor a Szent Szellem először töltetett ki Jesua tanítványaira Jeruzsálemben. Péter apostol – felhatalmazva a Szent Szellem által – belevonta őket az emberek első nagy aratásába (kb. 3000), Isten Királyságába mind Izraelből, mind pedig az ősi római birodalom területéről. Lesz majd még egy nagy aratás ennek a világkorszaknak a végén. A Sávuot, a Peszách-hoz hasonlóan, végső soron arra az időre tekint előre, amikor minden nemzet aláveti magát az Örökkévaló tanításának, a Tórának. A messiáshívő zsidók számára a Tóra, Istennek az emberi létezés minden területére kiterjedő akaratát jeleníti meg, és a teljes Biblia tanítását magába foglalja. A Tóra kiárad majd a Cionról. Mégis, mennyivel inkább látjuk, hogy a Tórát csak akkor lehet megélni, ha a szívünkre fel van írva! Nem tudjuk megélni a Tórának az igazi jelentőségét a saját erőfeszítéseinken keresztül, csak a bennünk munkálkodó Szent Szellem által. Alávetjük magunkat a Szellemnek és akkor már képesek vagyunk engedelmeskedni (Jer. 31:31 és folyt.; Ez. 36:24 és folyt.).  Izrael ünnepének ismét közbenjárói jellege van, amely előrevetíti, hogy egy napon, minden nemzet eljut az itt megünnepelt igazság ismeretére.
Az év hetedik hónapjában három főünnepet tartunk számon: a Jom T’ruá, a sófár (kosszarv) megfújásának napja, amelyet a zsidó emberek Ros Hásáná (Újév) névvel illetnek; a Jom Kippur (az Engesztelés Napja); és a Szukkot (Sátrak) ünnepe.

Tovább olvasom

Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 2. rész

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:

3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben
 
Peszách (Elkerülés)
A(z) (egyiptomi ford.megj.) kivonulás eseményei Izrael létében alapvető fontossággal bírnak, ezért a holdév az Exodus havával kezdődik Izrael számára. A Peszách ünnepén (Széder-nek hívják) Izrael, az Egyiptomból való csodálatos szabadulására és a kivonulással kapcsolatos eseményekre emlékezik.
A Széder ünnepe alatt felidézzük a csapásokat, a fáraó hajthatatlanságát, az egyiptomi istenek kudarcát, amelyek megjelentek a csapásokban, a csodálatos, tengeren át történő szabadulást, és az egyiptomi csapatok vízbefulladását. A peszáchi bárány elhozta a szabadulást Izrael számára, és az ajtófélfákon, szemöldökfákon levő vér távol tartotta a Halál Angyalát. Az angyal elkerülte az izraeliták hajlékait; ezért lett „Elkerülés” az ünnep neve. A kivonulás végeztével Izrael feladata az volt, hogy elfoglalja és belépjen az Ígéret Földjére.

Tovább olvasom

Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 1. rész

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:
3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben 
 
….Amikor Izrael teljesíti az Örökkévalónak az ünnepekkel kapcsolatos rendelkezéseit, olyanok ezek, mint a közbenjárói szolgálat, előhívják azoknak a dolgoknak a megvalósulását, amelyeket képszerűen ábrázolnak. Ezeknek a hagyományos szertartásoknak a gyakorlása szellemi erőt szabadít fel, hogy a történelem folyását annak a célnak az irányába terelje, amely a szimbolikus tettekben ábrázolódik. Mivel sok keresztény nem tiszteli hitének zsidó gyökereit, ezért nem közismert e szellemi örökség minden jótékony hatása. Izrael élete és történelme egy olyan könyv, amelyet el kell olvasnunk ahhoz, hogy elmélyítsük megértésünket. Izrael ünnepeinek vizsgálata során látjuk majd, nem csupán Izrael érdekét szolgálta az, hogy a papság felügyelte az ott zajló eseményeket, hanem egyben betöltötték a minden nemzet felé szóló közbenjárói elhívásukat.
Tovább olvasom

Dr. Tatai István: Zsidómisszió – Dialógus – Akédáh, vagy valami más? 2.rész

3.  A zsidóság missziós attitûdje
A zsidó gondolkodásban a bizonyságtevõ létnek fontos szerepe van: Izrael Istentõl kapott küldetése, hogy tanú legyen az egész világ számára: yd'[e !T,a (Ézs 43,10). Ez a tanúskodás megnyilvánul egész létükben, így minden fiúgyermek körülmetélésben és valamennyi lánygyermek  felajánlásában. Ennek gyakorlása a holokauszt árnyékában saját hûséges tanúskodásuk fontos része, méghozzá örömteli és félelmetes része, amelyrõl a lemondás, a zsidó vallásfilozófus Emil Fackenheim szerint is, Hitlert csak poszt-humusz gyõzelemhez juttatná. (15)
A Talmud a zsidók misszióját elsõsorban a zsidók irányában hangsúlyozza –  „Elõször önmagadat ékesítsd fel, s csak utána  másokat” – utalva az Ézs 42-43 részeire. (16)
Mindazonáltal Martin Cohen szerint, a nagy zsidó cél nem lehet más, mint Isten Országának globális eszkatológikus felállítása, amely nem a Zsinagóga uralmát hozza el, hanem abban, az eljövendõ és egyesült emberiség  Isten uralma alatt fog élni. (17)
Végül megjegyezzük, hogy a zsidó hagyomány szerint a pogánynak nem szükséges zsidóvá lennie, hogy az eljövendõ Országból részesedjen, mert aki a nóáhita törvényeknek eleget tesz, az  bebocsátást nyer oda.

Tovább olvasom

Dr. Tatai István: Zsidómisszió – Dialógus – Akédáh, vagy valami más? 1.rész

Zsidómisszió – Dialógus – Akédáh, vagy valami más? (1)

A korai Egyház intenzív zsidómissziót folytatott. Jézus parancsa szerint az evangélium hirdetését Jeruzsálemben kellett elkezdeni (ApCsel 1,8). Lukács tudósításaiból tudjuk, hogy Pál apostol missziós útjai során szinte minden alkalommal legelõször a zsinagógákat kereste fel, s nem is eredménytelenül. Ugyan számos elbeszélés jelentõs ellenállásról számol be, mégis ezt a munkát gyakran siker koronázta. Az elsõ század során – Zsengellér József kutatásai alapján – legalább annyi zsidó lett keresztyénné, mint amennyi pogány. (2)

A zsidómisszió a második századtól megtorpant. Ennek hátterében az erõsödõ zsinagógai ellenállást láthatjuk (Javnei zsinat döntése a názáreti heretikusok ellen), de igen valószínû, hogy Jeruzsálem lerombolása, majd a Bar-Kochba lázadás bukása, valamint a kimaradt parúszia is jelentõsen csökkentette a zsidók felé irányuló misszió esélyeit. Az evangélium egyre inkább a zsidó eszkatológikus elemektõl „letisztított” (földi messiási országlás), s a pogány fülekhez igazított, „görög nyelven elmondott” üzenetté lett. Az Egyház zsidók felé irányuló eredeti küldetése pedig fokozatosan zsidóellenes és polemikus hangvételt öltött. Az extra ecclesiam nulla salus elv exkluzív módon érvényesült mind a pogány, mind a zsidó vallás követõivel szemben.

Tovább olvasom

Mi közünk Jeruzsálemhez című konferencia rövid összefoglalója

 Ez év május 8-án az Izrael Fórum név alatt csoportosuló tíz magyar ill. magyarországon képviselettel rendelkezõ szervezet (Dániel csoport, Christian Witness to Izrael, Éjféli Kiáltás Misszió, Izrael Keresztény Barátai, Keresztények Izraelért, Magyar Evangéliumi Szövetség, Menóra Messiáshívõ Közösség, Nemzetközi Keresztény Követség Jeruzsálem, Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért, Segítség az Élethez Alapítvány) összefogásával konferenciát rendeztek a dunai Budapest hajón. A konferencia témája –   viszonyunk Jeruzsálemhez – igen aktuális kérdést vetett fel, különösképpen figyelembe véve azt a körülményt, hogy a mai Magyarország közhangulata a negatív szélsõségek felé hajlik az Izrael-kérdésben. Ezért is szükséges újból teológiailag átgondolni a keresztyének Jeruzsálemhez való kapcsolatának kérdéseit. A résztvevõ szervezetek képviselõi teljes egyetértésben kívántak számot adni Jeruzsálemmel és a zsidó néppel kapcsolatos Bibliából nyert látásmódjukról. A tíz említett szervezet továbbra is olyan keresztyén teológiát kíván mûvelni, amely az egyetemes Egyházban hagyományosan eluralkodott helytelen látásmódot kívánja ellenpontozni.

Tovább olvasom

Olajfa Konferencia I. DVD

A 2009 december 4-5-én, a messiási mozgalom, a keresztény felelõsség Izrael intánt és a holokauszt teológiai kihívásairól tartott "Olajfa konferencia" video felvétele elkészült. FIGYELEM A MEGRENDELÉSI E-MAIL CÍM HEYESBÍTÉSRE KERÜLT! A DVD az olajfa.konferencia@gmail.com e-mail címen rendelhetõ meg, illetve személyesen…

Tovább olvasom

Dr. Dan Juster: Egy megújított teológia az Egyháznak, vagy Izraelnek és az Egyháznak 4. rész

Sha’ul/Pál a Messiás Menyasszonyának nevezi az Ef. 5-ben az egy új embert. Ez nem jelenti Isten népe identitásának megkülönböztetõ etnikai azonosító jeleinek az eltörlését. És ez nem jelenti azt, hogy a zsidó hívõk ne lennének tagjai népüknek is éppen úgy, ahogy egyek a hívõk testével. Látjátok ez egy paradoxon – ez összetett. Így az ‘új ember’ hasonlít a házassághoz. Amikor két ember egy testté válik, az csak azért lehetséges, mert õk férfi és nõ. Ti csak akkor vagytok ‘egy új ember’ a hívõk testében, ha zsidók és pogányok vagytok. Hogyha ti egykori zsidók és egykori pogányok vagytok, akkor nektek hiányozni fog a közös kapcsolatnak a teljes titka és a közös áldás. Azt akarom nektek mondani, hogy 37 éve boldog házasságban élek. Ma boldogabb vagyok, mint valaha! Én valóban örülök, hogy a feleségem egy nõ! És örülnünk kellene annak, hogy a zsidók zsidók és a pogányok pogányok. A messiási zsidók nem szeretik magukat keresztényként nevezni, jellemezni. Tudjátok miért? Az emberek azt mondják: Nos, megtévesztõk lévén, õk valóban keresztények, de álcázzák magukat, mint …

Tovább olvasom

Dr. Dan Juster: Egy megújított teológia az Egyháznak, vagy Izraelnek és az Egyháznak 3. rész

Tudjátok, hogy liberális akadémikus körökben azt hiszik, hogy Sha’ul/Pál sok látomásának az oka a malária volt. Elment azokra az alacsonyan fekvõ területekre és megmarták a moszkitók, és ettõl volt az összes látomása. Õk azért mondják ezt, mert nekik nem voltak látomásaik és nem is hisznek bennük. Fogadni merek, hogy néhányatoknak volt már látomása, de sosem volt maláriás. Talán néhányatoknak van maláriája és vannak látomásai, de nem mindenkinek vannak látomásai, aki maláriás. De ez volt az, amit õk gondoltak. És én valóban furcsának tartom, amikor hallok errõl a tanításról, hogy Hananyah/Anániásnak – aki elment Sha’ulért imádkozni – látomása volt, amelyben megmondatott neki, hogy mit kell, hogy tegyen. Ugyanannak a moszkitónak kellett õt megcsípnie, máskülönben nem kapcsolódott volna a látomása Sha’uléhoz. Ha azt akarjátok, hogy egymáshoz kapcsolódó látomásaitok legyenek, meg kell maratnotok magatokat ugyanazzal a moszkitóval. Így amikor Sha’ul/Pál megismerte õt, az a feladat adatott a számára, hogy vigye el a Jó Hírt/Evangéliumot a pogányoknak! Ez egy radikális indulás volt, mert az apostolok azt gondolták, hogy összesen annyit kell tenniük, hogy elfogadtatják a zsidó néppel Yeshuát, aki akkor visszatér és megszabadítja õket, és a nemzetek Isten ismeretére fognak jutni. Nem gondoltak pogány misszióra. Hogyha elmentek volna Kéfához/Péterhez és ezt mondták volna neki: Tudod, valóban lenne egy küldetésünk a pogányokhoz. Õ ezt mondaná: Miért tennénk ilyet, hiszen ha a zsidó nép elfogadja Yeshuát, Õ majd jön, hogy megszabadítson minket és a nemzetek Isten ismeretére jutnak. Ám, ha megpróbáljuk az evangéliumot a nemzetekhez elvinni, és hívõvé tenni õket, több ezer évig tartana, amíg jelentõs eredményeket érnénk el.

Tovább olvasom
Back To Top