Könyvajánló 1. Teológiai és filozófiai jellegû könyvek BIBLIA - TÁNÁKH (Teljes kétnyelvû (héber-magyar) Biblia 2 kötetben) (Makkabi Kiadói Kft., 1994) Domán István A talmudiskolák titkai (Ulpius ház, Bp.) Boman, Thorleif A héber és görög gondolkodás egybevetése (Kálvin Kiadó, Bp., 1998.)…
Transzkulturális judaizmus
A „nagy küldetési parancs”, amit Jesua (Jézus) adott, hogy az egyház tanítvánnyá tegyen minden népeket. Amikor a Messiás korai zsidó követõi elvitték az evangéliumot a pogányokhoz, szükségessé vált, hogy szétválasszák azt kulturális közegétõl annak érdekében, hogy lényegi üzenetét ne terhelje kulturális „csomag”, amely nem szükséges az üdvösséghez.
Jesua (Jézus) elsõ zsidó követõi számára traumatikus folyamat volt a felismerés, hogy a pogányoknak nem kell zsidókká válniuk, ha az üdvösséget keresik. Ez a folyamat Kéfá (Péter) látomásával, és Kornéliusz megtérésével kezdõdött.
A részleteket azonban Saul (Pál) dolgozta ki: az ember, akit Jesua (Jézus) a pogányokhoz küldött.Saul (Pál) akkor is jelen volt, amikor Jákov (Jakab) az elsõ Jeruzsálemi zsinat alkalmával bejelentette a döntést: a pogányoknak nem kell körülmetélkedniük, és nem kell megtartaniuk a Tórát (a törvényt) abban a formában, ahogyan az a kor tradicionális judaizmusának keretei között kifejlõdött. A hit közösségébe teljes értékû testvérként történõ befogadásnak velük szemben támasztott egyetlen követelményeként a négy micvá-nak (parancsolat) való engedelmességet szabták, amelyrõl a Cselekedetek 15,20-ban olvashatunk. …
RISTO SANTALA : A MESSIÁS AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN A RABBINIKUS IRATOK FÉNYÉBEN
Ez a kötet a Messiás az Ószövetségben című könyv folytatása. A keresztyénség gyökereit mutatja be a legrégibb, és legkevésbé cenzúrázott normatív zsidó forrásmunkák fényében. Ha az első kötet egyfajta „Nahson ugrás” volt — az első emberé, aki Mózes parancsára a Vörös Tengerbe ugrott, akkor a második kötetben már az ígéret földjére lépünk. Újra visszatérünk a Biblia ősi földjére, hogy utánajárjunk azon Messiási próféciák beteljesedésének, amelyeket az első kötetben tanulmányoztunk. Tartalmukban és előadásmódjukban az evangéliumok a „Midrás”, azaz a zsinagógai tanító irodalom gondolkodásmódját és logikáját tükrözik. Látható, hogy például a Mi Atyánk több olyan kifejezést és kérést tartalmaz, amely visszavezethető a kereszténység előtti időkre, és a Zsidó ima-irodalomban is fennmaradt.
Avner Boskey: Az eggyé lett új ember: zsidók és nem zsidók egymás iránti szeretete a Messiásban.
Miskolc, 2004. május 30. A jegyzetek az alkalmon készült CD-hangfelvétel alapján készültek. (A CD a Dániel csoport e-mail-jén vagy telefonszámán megrendelhető)
„2000 évvel ezelőtt Izrael volt az egyetlen népcsoport, aki megértette az Evangéliumot. Ma az egész világra eljutott az Örömhír, de a világ népei nagyjából elfelejtették, hogy ez a zsidó nép által került el hozzájuk. A történelem iróniáján keresztül ma unikumnak számít, ha egy zsidó beszél Jézusról. Az egyház történelme pedig tragikus módon olyan képet fest, mint amikor egy medve „táncol” egy nyúllal, ami még akkor is félelmetes a nyúl számára, ha a medve jókedvű. Sajnos a keresztények nagy része nem imádkozik ezekért a dolgokért, pedig ha igazán ébredést szeretnénk városainkban, országainkban, ezekért a kérdésekért kellene imádkoznunk.
A történelem azt mutatja számunkra, hogy a keresztény egyház hitéletének szerves részévé vált a zsidóság elvetése. Ezt igazolja a keresztény egyház szomorú történelme. A kereszténység „nemzeti öngyilkosságra” kényszerítette azokat a zsidókat, akik hinni akartak Jézusban, hiszen meg kellett tagadniuk mindent, ami népükhöz kapcsolta őket, ha hinni akartak!
De hogyan is élhet együtt zsidó és nem zsidó egyetlen testen belül, hiszen annyira különbözőek? Ám ugyanezen az alapon hogyan élhet együtt férfi és nő a házasságban, hiszen ők is annyira különbözőek? Milyen az „egy új ember” (Ef.2,16).
Zsidómisszió, vérvád, hebraisztika. Ötven forrás a reformáció és a zsidóság kapcsolatának kérdéséhez. A forrásokat válogatta, fordította, a bevezetést és a magyarázatokat írta Csepregi Zoltán.
Luther Kiadó, Budapest, 2004. 224 oldal, 1650 Ft
Végre!
Többszörös öröm kézbe venni ezt a puritán kiállítású könyvet. Nemcsak a keresztény tanításoknak és egyházaknak az antiszemitizmus huszadik századi térhódításában játszott szerepéről, illetve a holokauszt idején tapasztalt szelektív zsidóellenességéről folytatott vitában születtek közhelyes, tendenciózus, leleplező vagy épp apologetikus szándékú fércművek, hanem a szellemi-teológiai előzmény egyik meghatározó időszakáról, a reformációról is. Egy evangélikus teológus most arra vállalkozott, hogy az ambivalens zsidó-keresztény viszony sokat vitatott fejezetének tárgyilagos megközelítését elősegítő elemzést és forrásgyűjteményt adjon közre.
A Luther Kiadó gondozásában megjelent kötet ötven XVI. századi forrást közöl. Értékét növeli, hogy a reformáció és a zsidóság kapcsolatát megvilágító chrestomáthiában reformáció korabeli, keresztény és zsidó szerzőktől származó vitairatok, levelek, prédikációk, rendeletek, jogi szakvélemények stb. döntő többsége eddig csak latin vagy német nyelven volt hozzáférhető. Az igen kevés lefordított részlet is többnyire csak szövegkörnyezetéből kiragadott idézettöredékként volt ismert a magyar olvasók előtt.