Dalol a völgy
Halmos László/Shimson Offry, izraeli újságíró
„Előadásom a Wesley-akadémián, Budapesten, 2002 szeptemberében”
Áldás, Békesség. Sálom uvráchá.
Ennél jobbat nem kívánhatnék vendéglátóimnak, akik Izraelből hívtak meg egy előadásra, amelynek témája – „Dalol a völgy”. Ezt a szép, lírai címet viseli Sálom Asch könyve, amelyet a galileai chálucokról, cionista úttörőkről írt, a huszadik század harmincas éveiben.
Az előadás alcíme: Izrael földje a száműzetéstől a Megváltás előestéjéig.
Kezdő Igének Mózes ötödik könyvének a 8. fejezetéből szeretnék néhány sort idézni, a 6. sortól a 14.-ig:
6. És tartsd be az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7. Mert az ÚR, a te Istened jó földre visz be téged; bővízű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, amelyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szőlőtő- füge- és gránátalma-termő földre, olajfáknak és méznek földjére.
9. Oly földre, amelyen nem szűkösen eszed kenyeredet, és ahol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, amelynek kövei vas, és amelynek hegyeiből rezet bányászhatsz.
10. Azért, ha eszel majd és jóllaksz: dícsérjed az URat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet néked adott.
11. Vigyázz, hogy el ne felejtkezzél az ÚRról, a te Istenedről, megszegvén az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, amelyeket én parancsolok néked e mai napon;
12. Nehogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban,
13. Amikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és lesz ezüstöd és aranyad, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az ÚRról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földéből, a szolgaságnak házából
Mielőtt megosztanánk személyes híreinket, hadd köszönjem meg imádságaitokat és értünk való aggodalmatokat. Megosztottátok velünk, hogy törődtök velünk, és barátaitokkal itt Libanonban és ez nagyon drága a számunkra. Az Úr bőségesen áldjon meg Titeket.
A helyzet Libanonban nagyon-nagyon rossz. Pusztulás, háború, légiriadók és gyilkolás: ebből állnak napi híreink.
Tegnap élte át Libanon Kána tragédiáját, amikor 25 gyermeket temetett maga alá egy 3 emeletes épület a bombázások miatt. Döbbenetes látvány volt. A hizbollah kezdte ezt az egészet, vagy az izraeli hadsereg? Senki nem tudja, de az ilyen pillanatokban csak letaglózva állunk, és nincsenek szavaink, csak sírni szeretnénk, mert ezek az ártatlan cseppségek fizetik meg a démonikus harag és a háború árát.
Beszéltünk az egyik testvérrel, aki Libanon déli részén él és elmondta, micsoda szükségben vannak, ő és 20 másik hívő keresztény testvér. Rakéták, légiriadók és éhség a napi terhük.
Peti vagyok apuék (Frank Sándor) lakásából, ideiglenesen átköltöztünk ide, mert itt nagyobb biztonságban vagyunk a rakétáktól, a mi lakásunk ugyanis északi fekvésű, az óvóhelyen pedig néhány óránál tovább nem lehet kibírni, bár sokszázezren több mint 7 napja ott zsúfolódnak össze. A 3 lány (Éva, Ági, Viola) Haifáról (ami folyamatos tűz alatt van sok halottal) Tel Avivban kaptak ingyen egy szállodai szobát, odáig még nem értek el a Hizbollah rakétái (egyelőre).
