Különösen napjainkban újra megfogalmazódik az egység keresésének útja. De akárhogy próbálkozunk, nem találtuk meg az igazi egység kulcsát, annak az egységnek a kulcsát, amirõl a Biblia beszél. Lehet, hogy felszínes egység-élményeink itt vagy ott vannak, sõt helyenként ez még mélyebb is lehet. De mi az egység, amiért Jézus imádkozott: „hogy egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk” vagyis amilyen egységben Jézus van az Atyával? Arról az egységrõl van szó, ami magában Isten Személyében létezik. Ebbe a saját, a Szentháromság teljességében létezõ egységbe hív meg minket Isten, és az egységnek ugyanerre a dimenziójára akar elvezetni minket. Az ilyen egységet még nem tapasztaltuk meg! Ha az Írásokba tekintünk, megtaláljuk a kulcsát annak, hogy miért nem találtuk meg ezt az egységet.

Bizonyára ennek sok oka van. De olyan okokat szeretnénk találni, amelyek kulcsokat adnak a számunkra. Olyan időket élünk, amikor szükségünk van kulcsokra. Olyan világban élünk, amely egyre sötétebbé és sötétebbé válik. Látjuk, hogy a nem Krisztusban lévő nemzetek is keresik az egységet. De olyan egységet, amelyet mi a babiloni egységnek nevezünk. Ha az Európai Unióra tekintünk, önmagát az EU is egyféle babiloni egységnek tekinti. Az emberiség tudja, hogy az egységben erő van. Mégis, Jézus gyülekezete még nem találta meg a valóságos egység kulcsát.

Fontos megértenünk, hogy az Ószövetség idején Izrael fiai hogyan gondolkodtak az egységről, és hogyan értették azt az újszövetségi első apostolok.

Szeretném megnyitni most a Bibliát Haggeus könyvénél, mert van egy kép Haggeus könyvében, és van egy kép Zakariásnál is, amelyeknek Isten házához van köze, amely az utolsó idõkben fog felépülni.

Haggeus a Sátorok ünnepének utolsó napján kapja a kijelentést. Ugyanaz a nap ez, mint amirõl a János 7 beszél, a 37-39es versek, az ünnep nagy és utolsó napjáról. Ekkor beszél Jesua arról, hogy a benne hívõknek bensõjébõl élõ vizek fognak felfakadni. Haggeus is ugyanezen a napon kap kijelentést Istentől. Mert ígéretet tettem néktek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és lelkem köztetek marad. Ne féljetek! Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel, — mondja a Seregek Ura. Enyém az ezüst és enyém az arany, — így szól a Seregek Ura. Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok! —így szól a Seregek Ura. (Haggeus 2,5-9.)

Haggeus prófétai módon beszél egy templomról, amely fel fog épülni. Azt hiszem, Isten újszövetségi házáról van itt szó. Mert tudjuk, hogy az Ezsdrás és Nehémiás idején épült második templom, amelyet később Heródes valamilyen építészeti remekké próbált tenni, nem rendelkezett Salamon templomának szellemi dicsőségével.

Emlékezzünk arra is, hogy amikor a Szövetség Ládáját a Szentek Szentjébe vitték Salamon Templomában, Isten dicsőségének felhője betöltötte a Templomot, olyannyira, hogy a papoknak ki kellett mennie, nem tudtak megmaradni Isten dicsőségében. Ilyen soha nem fordult elő a Második Templomban. Az egyetlen dolog, amit erről a Második Templomról elmondhatunk, hogy Jézus valószínűleg szolgált a Templom tornácain. Haggeus itt egy olyan templomról szól, amely telve lesz Isten dicsőségével. Egy másik kulcs a megértéshez abban található, amikor Haggeus ezt mondja:

Még egy kevés idő és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. (Haggeus 2,6.)

Reuven Berger: Isten átfogó terve Izraellel és a nemzetekkel

(A jeruzsálemi Kehilat HaMashiah vezetője)

Ciprus, Larnaka, 2003. május 13.

„Arra kértek, hogy alapvető tanítást adjak Istennek Izraellel és a nemzetekkel kapcsolatos tervéről.
Isten teljes tervének „génjei” Mózes első könyvében, a Teremtés könyvében találhatóak. E könyv 10. fejezetében olvassuk Noé fiának: Sém, Hám és Jáfet családfáit. Sémnek két fia született, egyikük lett „Eber minden gyermekének atyja”. Ebernek két fia lett: az egyiket Pelegnek hívták, mert az ő napjaiban osztották fel a földet. Hiszem, hogy ez a felosztás az egész emberiséget érintő tett volt, és ez váltotta ki később azt, hogy az egész lakott föld egységet akarjon Babilonnál.
Azt hiszem, van egy párhuzam a Teremtés könyvének 11. fejezete között, és aközött, ami a mennyben történt, (és amiről az Ézsaiás 14,13-14-ben olvasunk), amikor Lucifer és angyalai arra törekedtek, hogy trónjukat Isten csillagai fölé emeljék, és olyanná akartak lenni, mint a Felséges. Ez ismétlődik Bábel tornyánál, amikor az emberiség az Isten nélküli egységre törekszik, és egy nyelven akar beszélni. Isten tisztában van annak az egységnek az erejével, amely Isten helyére akar lépni és igyekszik Istent trónjáról levetni. A földön pedig megismétlődik az, ami a mennyben már megtörtént.

Azonnal a 11. fejezetben leírt bábeli ördögi kísérlet után azonban életbe lép Isten terve a 12. fejezetben.

Isten kiválasztja Ábrahámot saját elgondolása és választása szerint. Isten megalapoz egy nagy nemzetet és földet ad neki.

Az Isten Országa Izraellel kezdődik, Izrael pedig Kánaán földjéhez kapcsolódik. A teljes terv azonban nem Izraelről szól, bár Izraelnek különleges helye van Isten szívében. Izrael küldetése Istennel való kapcsolatából származik, nem önmagáért való. Isten teljes terve az, hogy megáldja a Föld minden népét. Tehát Isten tervében helye van a egyedinek és az egyetemesnek egyaránt.

Izrael az egyedi kiválasztásra tekint, de a kiválasztással kapcsolatos képe nem tökéletes A kereszténység többnyire az egyetemes üdvösségre tekint.

Pedig arra lenne szükségünk, hogy egymással harmóniában lássuk e két nézőpontot. Sok keresztény úgy gondolja, hogy Izrael földjének kérdése csak egy adott korszakban volt lényeges. Ez nem helyes gondolkodás. Ha ezt elfogadnánk, nem érthetnénk meg, hogyan cselekszik ma Isten a Földön. A 105. Zsoltár erről beszél:

„Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül”. (8-11)

Isten megtisztító fenyítésének jele az, amikor Izrael nem él saját földjén.

Avner Boskey: Dávid sátorának helyreállítása a messiási zsidók perspektívájából II.

Forduljunk vissza Ámósz könyvének 9,11-ik részéhez, ahhoz az egyetlen bibliai szakaszhoz, ahol a Dávid sátorának helyreállítása kifejezés ebben a formájában szerepel.

Az Ámósz 9 és az Ézsaiás 1-11 ugyan arra a témára összpontosít, bár Ámósz valószínűleg körülbelül egy évszázaddal Ézsaiás előtt rótta a tekercsekre sorait. Az Ámósz könyvében lévő fejezet első tíz sora az ítéletet írja le, amelyet az ÖRÖKKÉVALÓ a zsidó nép felett tart.
A nyolcadik vers közepén azonban Ámósz arról kezd prófétálni, hogy az idők végén Isten irgalma eljön Izraelhez, az ítélete időszaka után. Igaz, hogy Istennek egyes népeket az ellene való lázadás miatt el kell törölnie. De a zsidó népet nem fogja megsemmisíteni. Bűneik ellenére más, és örök rendeltetésük van (8b-9 versek).
Izrael fizikai ítéletének napja után azonban Ámósz próféciája arról is beszél, hogy eljön a helyreállítás ideje is. Isten eltávolítja a pusztítás által hagyott romokat, és visszaadja a zsidó népnek a „Nyugati sávot”, a Golán fennsíkot és Jeruzsálemet (lásd: Jeremiás 50,4-5 és 17-20). Akkor majd újjá építik a romokat, betelepítik a szőlőskerteket, és maguk is gyökeret vernek, örökre, és saját hazájukban, saját kezük munkája által (13-15 versek). E szövegösszefüggés megértése után forduljunk az Ámósz 9,11-12-höz. Itt Izrael Istene azt ígéri, hogy nemcsak Izrael földjét adja vissza Izrael népének, hanem a kormányzást is – Dávid királyi dinasztiáját, hogy az uralkodjék a zsidó nép felett, de Izrael ellenségei, az edomiták felett is (ezek olyan arabok, akik Ézsautól származnak (lásd: 1Móz 25,30; 27,38-40, Zsolt 137,7-9, Abdiás 1-21)… és a világ minden népe felett.

Avner Boskey: Dávid sátorának helyreállítása a messiási zsidók perspektívájából I.

Kedves Olvasóink!

A következőkben összeállítás található Dávid sátorának helyreállítása témájában, a Messiás Jézusban hívő zsidóság értelmezésében. Mivel szolgálatunk egyik célja, hogy a keresztény évszázadok során kialakult helyettesítési teológia által az Izraellel és a zsidó néppel kapcsolatban okozott homályt eloszlassa, fontosnak tartjuk, hogy ezt ne csak Szent Ágoston korának tekintetében tegyük meg, hanem napjaink olyan népszerű és sokakat érintő tanítási áramlataival kapcsolatosan is, mint amilyen a Dávid sátorának helyreállítása.  Az írások megjelentetésével az a célunk, hogy közös gondolkodásra hívjuk azokat, akik őszinte szívvel keresik Istennek a Bibliában kijelentett igazságát, és vágynak Isten igazi és teljes dicsőségének megjelenésére a Földön.

Szeretnénk, ha az írások gondolkodásra, kutatásra és imádságra ösztönöznének, és élénk „e-mail-beszélgetés” alakulna ki az Internet technikai eszközei által. Éppen ezért nyitott szívvel várjuk reakcióitokat, észrevételeiteket. E-mailt küldhetsz a danielcsoport@gmail.com címre.

Előkészületben: Benjamin Berger (Jeruzsálem, Kehilat HaMashiah): Dávid sátorának helyreállítása

Üdvözlettel:

A Dániel Csoport

A zsidó nép elleni bűnök feletti bűnbánat az egyházat a gyökér-fontosságú kérdéshez vezetik „Az amerikai teológus, R. Kendall Soulen: Izrael Istene és a keresztény teológia című könyvében a behelyettesítési gondolkodásmód három formáját azonosította. Az első kettőt könnyen megérthetjük. Az első az „ökonómiai behelyettesítés”, amely azt jelenti, hogy Izrael többé már nem a választott nép, mert Isten ökonómiájában ezt a szerepét már akkor betöltötte, amikor Jézus meghalt a kereszten .

Risto Santala: A Messiás fénye a Teremtés történetében Isten első szavai a Bibliában így szólnak: „Legyen világosság”! És lőn világosság. És Isten látta a világosságot és látta, hogy az íme jó. Amikor a teremtés történetét tüzetesen tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy Isten csak a negyedik napon teremtette meg a „két nagy világító testet”, a Napot és a Holdat. A bölcsek ezt messiási utalásként értették. A Peszikhtá Rábbá néven ismert Midrás, amelyet a 9. századtól kezdve az ünnepek kapcsán olvasnak, felteszi a kérdést: „ Kié az a fény, amely Isten gyülekezetére esik?”. A kérdésre így felel: „A Messiás fénye.”. A Jálkut Sim’oni, amely a talmudi és midrási szövegek részleteit tartalmazza, és amelyet a 12. és 13. században állítottak össze, ehhez a magyarázathoz a következő szavakat teszi hozzá: „Ez a Messiás fénye, ahogyan írva van a Zsoltár 36,10-ben: „A te világosságodnál látunk világosságot.”