Sopron, 2002. június 30.
2002. június 30-án a soproni zsidó temetõben megtartott gyászünnep kapcsán írt levelünk:
A Soproni Zsidó Hitközség részéreTisztelettel adózva az áldozatok emlékének: gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, amikor kegyelettel megemlékezünk arról az 1640 soproni mártírról, akiket 1944. és 1945. között elpusztítottak zsidóságuk miatt.
A sötétség hatalmának órái voltak ezek, de sajnos nem előzmények nélkül valók Sopron és Magyarország történelmének folyamán.
Megölte őket a gyűlölet, melynek forrását a múltban néhány korai egyházatya anti-judaizmusa, a középkor keresztes hadjárati és az antiszemitizmus európai térhódítása szolgáltatta.
Gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, mert a szeretetet hirdető keresztény egyházak képviselői – tisztelet a kivételnek – vagy tévelyegve azonosultak az antiszemita eszmékkel, vagy hallgatásukkal bűnrészesekké váltak. Ezzel megcsúfolták az Örökkévalót és keresztény hitünket, s így közvetve halálát okozták 600 ezer zsidó honfitársunknak.
RISTO SANTALA : A MESSIÁS AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN A RABBINIKUS IRATOK FÉNYÉBEN
Ez a kötet a Messiás az Ószövetségben című könyv folytatása. A keresztyénség gyökereit mutatja be a legrégibb, és legkevésbé cenzúrázott normatív zsidó forrásmunkák fényében. Ha az első kötet egyfajta „Nahson ugrás” volt — az első emberé, aki Mózes parancsára a Vörös Tengerbe ugrott, akkor a második kötetben már az ígéret földjére lépünk. Újra visszatérünk a Biblia ősi földjére, hogy utánajárjunk azon Messiási próféciák beteljesedésének, amelyeket az első kötetben tanulmányoztunk. Tartalmukban és előadásmódjukban az evangéliumok a „Midrás”, azaz a zsinagógai tanító irodalom gondolkodásmódját és logikáját tükrözik. Látható, hogy például a Mi Atyánk több olyan kifejezést és kérést tartalmaz, amely visszavezethető a kereszténység előtti időkre, és a Zsidó ima-irodalomban is fennmaradt.