Három nap története

  Nem szunnyad, és nem aluszik az Izrael õrizõje…

Az alábbi történetet néhány évvel ezelõtt olvastuk egy megsárgult, géppel írott formában, Józsi bácsi és Julika néni otthonában. A történet fõhõse Józsi bácsi édesapja, néhai Grosz Gusztáv. Józsi bácsi 14 éves korában 3 hónapig a pesti gettó kényszerlakója volt. Édesapja, Grosz Gusztáv, a Soá-ban is az alábbiakban olvasható eseményekhez hasonlóan csodálatos módon menekült meg. Józsi bácsit és feleségét, Julika nénit a békét a Nemzeteknek alapítvány karolta fel 2001-ben, azóta rendszeresen látogatjuk õket.

Három nap története /A levél 1919-ben keletkezett

Hiteles tanukkal alátámasztható szóról szóra igaz esemény a román megszállás alatti időkből

Nyomasztó hangulat uralkodott Budapesten heteken, hónapokon át, amidőn a kommunizmus volt a hatalmon az egész országban. Ha itt-ott két barát, testvér vagy rokon csak véletlenül is találkozott az utcán, őrizkednie kellett, nehogy egy harmadik is hozzá csatlakozzon, mert nyomban ott termett a kérlelhetetlen szigorral rendelkező valamennyiünk által gyűlölt vörös őr, és szétzavarta őket azzal, hogy „tilos” a csoportosulás”! Sőt, emlékszem arra is, hogy a szokásos szombat esti Istentiszteletet (nem is egy esetben) csak félve tudtuk megtartani.

Tovább olvasom

Eliézer ben Gershon, ha Kohén

Kedves Mindenki!

Nehéz kötelességem, hogy ezt a beszámolót is elkészítsem! Általában olyasmiről ír az ember, ami az Úrban való életünk áldásairól szóló bizonyság.

De hogyan számolsz be arról, hogy elindultál egy útra Izraelbe, hogy elkísérd drága idős zsidó barátaidat, akiknek eleven vágya volt látni az ősatyák földjét, és valaki nem jön veled haza, mert lelkét Istennek adta egy izraeli kórház betegágyán.

Józsi bácsi (Eliézer ben Gershon, ha Kohén), az elmúlt 6-7 év során olyan lett, mint az apukám. Mély barátságot kötöttünk, amiről azt szoktuk mondani, fél szavakból is értjük egymást. Felesége, Julika néni az elmúlt évek során megnyitotta szívét a Messiás, Jesua előtt is!

Józsi bácsi 14 évesen élte át a Holokausztot és vesztette el az édesapja által közvetített mély hitét Izrael Istenében. Bár sohasem lett a kommunista párt tagja, a kommunizmus fojtogató évei alatt a hite is bénult maradt. A megbénult hitet fizikai bénulás követte: nyugdíjba vonulása évét követően – utólag talán mondhatjuk – téves diagnózis következtében 9 évet ágyhoz, tolókocsihoz kötve töltött el Józsi bácsi.
Az elmúlt évek Izraelben tett útjairól adott beszámolóink felkeltették bennük a vágyat, hogy ők is megtáthassák a Szent Földet. Ez a vágy szinte megállíthatatlanul vitte őket előre az utazásra készülődés napjaiban, bár az utazás előtti hetekben bennem mély aggodalmak és félelmek törtek elő, ezeknek nem tudva végére járni, elindultunk…
Jeruzsálemben különleges ragyogás vett körül minket. Feltárult előttünk a város, talán úgy, ahogy még én sem láttam soha. Együtt jártuk be utcáit, amikért a Biblia parancs szerint is imádkoznunk kell (és toltuk magunk előtt Eliezert tolókocsijában), imádkoztunk a Siratófalnál, (ahová a biztonsági őr tolta őt be).

Tovább olvasom

Emléktábla-avatás és könyvbemutató

Emléktábla-avatás és könyvbemutató Sopronban a szeretet jegyében
2007. július 3.

„Egy közülük. Egy közülünk”

A Szép Sopronunk Kiadó az egykori Sopron vármegye történetét több kötetben dolgozta fel. Pollák Miksa: A zsidók története Sopronban a legrégibb idõktõl napjainkig (1896) címû mû fakszimile kiadása a sorozat tizedik köteteként jelent meg.

A könyv bemutatóját a szervezők ünnepélyes emléktábla (Kutas László munkája) avatással kapcsolták össze az egykori neológ zsinagóga helyén ( amely az 1945 márciusi bombázás idején elpusztult), megemlékezve Pollák Miksa történettudósról, a neológ zsinagóga első és utolsó rabbijáról.

 

Göncz József, a Szép Sopronunk Kiadó vezetőjének kezdeményezése nyomán a szeretet jegyében olyan példaértékű összefogás született az ügy érdekében, amely megmozdította az esemény támogatóit: Walter Dezső volt polgármestert, a jelenlegi városvezetést, a BW. Pannonia Med Hotelt, dr. Glatz Ferenc akadémikust, az MTA volt elnökét, valamint a Soproni Zsidó Hitközséget és a városban jelenlévő keresztény közösségeket.

Tovább olvasom

PÉLE-MÉLE (18. rész) -Önéletírás-

Az első nyugati út – cicaszőr kaland A francia Bio-Mìrieux oltóanyag termelő cég meghívására 1954-ben Lyonba utaztam egy nagyon kedves, de nagyon fegyelmezett idősebb agglegény kollegámmal. Utunkban megálltunk Velencében, ahol egy régi magyar kolléga lakott, és meghívott minket vacsorára.

Tovább olvasom

PÉLE-MÉLE (17. rész) -Önéletírás-

Az oltóanyag osztályon töltött évek

Szakmai munkámat az Országos Közegészségügyi Intézetben kezdtem 1952-ben, s annak az Oltóanyag Ellenõrzõ Osztályán ill. Fõosztályán összesen 45 évet töltöttem, eleinte, mint tudományos munkatárs, azután osztályvezetõként, majd fõosztály-vezetõként. Az osztály hivatali feladata a vakcinák, (védõoltások) szérumok és diagnosztikumok vizsgálata és engedélyezése. Az osztály feladata az oltási kellemetlenségek ill. szövõdmények – szükség esetén más orvosi szakmákkal együttmûködésben – kivizsgálása is, Szükség esetén az oltóanyag visszavonása a forgalomból. Az Oltóanyag Ellenõrzõ Osztály részt vesz a munkakörébe illeszkedõ esetek kivizsgálásában. Ilyen volt például a már említett tetanusz toxin okozta tragédia vizsgálata.

Tovább olvasom

Egykori SS-szel élt együtt…

Egy holokauszt túlélő négy évig élt egy amerikai idősek otthonában az egyik náci koncentrációs tábor őrével, írta szombaton a BBC internetes oldalán. Martin Hartmannt, az SS halálfejes osztagának tagját egy hónappal ezelőtt tiltották ki az Egyesült Államokból, miután egy nyomozás fényt derített múltjára. Hartmann négy évvel ezelőtt költözött az Arizona államban található Leisure World nevű idősek otthonába, egy holokauszt túlélő mellé. Az auschwitzi haláltáborból élve kiszabadult Nathan Gasch hamar rájött a férfi múltjára, amikor szobája falán meglátott egy róla készült képet, amelyen náci egyenruhában volt látható, de nem szólt a hatóságoknak. Az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának háborús bűnösökkel foglalkozó osztálya azonban két éves nyomozást követően fényt derített a férfi múltjára, és a héten kiutasították az országból.

Tovább olvasom

Kezdetek IV. rész

Izraelben – magyarul V.rész

Három hetes izraeli önkéntes munka után 2007. augusztus 19-én érkeztem Netanyára. Alig két hónap telt el legutóbbi látogatásom óta, amikor megismerhettük a helyi magyar klub tagjait. Már akkor elhatároztam, hogy következő alkalommal Klári néni és Imre bácsi meglátogatásán túl, szeretnék személyesen találkozni újdonsült idős magyar zsidó barátainkkal.

10 nap története…

Megérkezésemkor elkezdtem telefonon felvenni a kapcsolatot azokkal, akik legutóbbi találkozásunkkor megadták elérhetőségüket. Sikerült időpontokat egyeztetni. Szinte minden napra jutott egy vagy két találkozó, de az élet is szervezte a programomat. Így futottam össze „véletlenül” Netanya főterén Berkovits Yehudával, akinek könyvéből az előző részben idéztünk. Ebből a „véletlen” találkozásból maratoni, közel öt órás beszélgetés kerekedett ki, de csak azért ennyi, mert Joszi bácsi, a Klubvezetője és felesége már vártak rám otthonukban, ahol nagy szívélyességgel fogadtak.

Nagy öröm volt számomra, hogy a Dániel Csoportot képviselve Joszi bácsinak beszélhettem elkötelezettségünkről. Lehetőségem nyílt arra is, hogy nekik adhassam tevékenységeink ismertetőjét és a szolgálatunk kezdetét jelentő levelet, amelyet 2000-ben Chanuka idején ünnepélyes keretek között adtunk át Izrael Állam Nagykövetasszonyának.

Meghatározó élmény volt, hogy közelebbről megismerhettem Dr. Garai-t, akinek kalandos élettörténetén és precízen összeállított fotógyűjteményén keresztül szinte megelevenedett a háború utáni cionista mozgalom, Izrael államának születése, és harcai az életben maradásért. A Zsámboki házaspárral történt találkozás is igazi megtiszteltetés volt. Személyükben olyan csupa szív embereket ismerhettem meg, akik nagyon aktívan vesznek részt a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában és a kultúra segítségével hidat vernek Izrael és az Ó-haza között. Találkozhattam a vagány és örökifjú, mindig újabb és újabb terveket szövögető Tiborral, majd Miki bácsival, kinek élettörténete külön tanulmány. Mondanom sem kell, hogy azonnal megosztotta velem élettapasztalatából fakadó szeretetteljes bölcs tanácsait. Mégis, talán a legfontosabb találkozás – számomra – Karcsi bácsihoz kapcsolódik.

Tovább olvasom

Bűnbánati nyilatkozatok

Portugália, Lisszabon Béke-konferencia Lisszabonban, mely a Katolikus Egyház bocsánatával végzõdött a portugál zsidó közösség elõtt.

Bulletin-00-0354
Mika Palo Lisszabon, 2000. September 29(ENI)
Portugália Római Katolikus egyházfõje nyilvános bocsánatkérõ nyilatkozatot bocsátott ki a helyi zsidó közösség vezetõinek azokért a szenvedésekért, amelyeket a Katolikus Egyház mért rájuk a 16. században azzal, hogy az inkvizíciót támogatta, számtalan zsidót számûzött Portugáliából, vagy õket a keresztény hitre való áttérésre kényszerítette.

Ezen a nemzetközi vallásos összejövetelen, amelynek a „Béke óceánjai” nevû szervezett adott otthont a portugál fõvárosban, Lisszabonban, szeptember 26-án, Dom José Policarpo, Lisszabon Katolikus Pátriarkája kifejezte sajnálatát a portugál zsidó közösség számára.

Tovább olvasom

A keresztény bűnbánat lépcsőfokai

Ezen az estén központi gondolatunk a „Mit cselekedtél? A te testvérednek vére hozzám kiált a földről” bibliai idézettel összegezhető. Előadónk, Dr. Peter Hocken,

*** Magam is nagy várakozással és feszültséggel vagyok, hogy meghallgassam, amit megoszt velünk a bűnbánatról az antiszemitizmus felett, a teológiai antiszemitizmus (antijudaizmus) felett, illetve a bűnbánatról, amire azért kell eljutnia a kereszténységnek, mert elnyomta a Jézusban hitre jutott zsidók zsidó identitását a történelem során.

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Peter Hockent is, aki elfogadta meghívásunkat. Hadd áruljam el, hogy alig egy hete még kórházban volt, mégis vállalta, hogy megtartja előadását. Mi ezt nagyra értékeljük, Isten pedig megjutalmazza érte.

***

Peter Hocken:

A bűnbánat és a kiengesztelődés kérdéséről szeretnék beszélni. A keresztények/keresztyének: egyházaink bűnbánatáról, a zsidó nép ellen elkövetett bűnök miatt. A zsidók és a nemzetek közötti kiengesztelődésről, amelyhez ez a bűnbánat vezet. E kiengesztelődés a gyakorlatban több szinten is megtermi gyümölcsét.

Tovább olvasom

Jean-Marie Lustiger

Jean-Marie Lustiger, Párizs érsek-bíborosa: Zsidók és keresztények jövőbeni kapcsolatáról…

Zsidók és keresztények jövőbeli kapcsolatáról fejtette ki gondolatait Jean-Marie Lustiger párizsi bíboros érsek New Yorkban. Az alkalmat az adta, hogy Franciaország előző főrabbijával, René-Samuel Sirat-val együtt ő kapta meg a fairfieldi Sacre-Coeur Egyetem a zsidók és keresztények közötti megértés központja „Nostra aetate” elnevezésű díjat.

Beszédében a zsidók és keresztények közötti új párbeszéd feltételeként kiemelte: fontos kutatni, elemezni azokat az ellentéteket és találkozásokat, mi több, ellentmondásos hasonlóságokat, amelyek a zsidó, illetve keresztény tudatot az utóbbi 2000 évben jellemezték. Rámutatott, hogy az utolsó ötven év milyen gazdag volt változásokban, amelyeknek során a zsidó-keresztény kapcsolatok is alapjaiban alakultak át.

Földrajzilag tekintve, gyakorlatilag már a XIX. század végétől kezdődően, kivált Izrael állam megalakulásával a korábban letelepedett zsidók közül – elsősorban az iszlám befolyás alá került országokból – igen sokan vándoroltak más országokba: részben Izraelbe tértek vissza, részben pedig a nyugati típusú kultúra országaiba költöztek. E folyamat eredményeképpen mára több zsidó él az Egyesült Államokban, mint Izraelben.

Tovább olvasom
Back To Top