skip to Main Content

PÉLE-MÉLE (5.rész) -Önéletírás-

imahaz.jpgElső „találkozásom” a baptistákkal. Ki ne maradjon innen első „találkozásom” a baptistákkal. Apámat egy haldokló újszülötthöz hívták. (Ha orvosi vizsgálat nélkül halt volna meg, a szülőket följelentik.) Kérdezték a szülők apámat, hívják-e a papot is. Már nem emlékszem, mit válaszolt rá, de arra igen, hogy mikor egyedül maradtam, megkérdeztem a mamámtól: „Minek a pap?” ő azt felelte: „Tudod, ha pap nélkül hal meg, - így tartják a katolikusok – a kis újszülött a pokolra kerül.” Én csodálkoztam: „Honnan érthetné meg egy ekkora baba a következményt?” Erre a mamám felvilágosított, hogy ez a szabály nem minden keresztyén vallásra vonatkozik, - pl. a baptisták csak késő gyerekkorban vagy felnőtt korban keresztelkednek meg, ill. merítik be őket.
Tovább olvasom

Nellike történetei 1.

ÖZV. FEHÉR GYULÁNÉ, RITZEL KORNÉLIA TÖRTÉNETEI [1-6.rész]. - NELLIKE MEGTÉRÉSE - ÖZV. FEHÉR GYULÁNÉ, RITZEL KORNÉLIA A BALOLDALI A KÉPEN, MELLETTE NőVÉRE ÉS ÉDESANYJA [lightbox=http://www.danielcsoport.hu/images/newspost_images/nellike.jpg|nellike.jpg]thumb_nellike.jpg[/lightbox]Nellike férje rákban meghalt. Rövid idő múlva egyetlen szép, okos tanár fia motorbalesetet szenvedett. Megoperálták – talán két hónap múlva újra kórházba került, a koponyája bevérzett és meghalt… Amikor megtudta a tragikus hírt, Nellike felnézett az égre és így szólt: - Istenem, köszönöm, hogy 25 évig nekem ajándékoztad a fiamat. – Unokahúga egy könyvet adott neki, Szent Tamás intelmeit – éhesen olvasni kezdte. Az orvosi rendelőből – ahol dolgozott – lejött a patikába (a fehér köpeny alatt még gyászruhában), és megkérdezte tőlem:- Magdi, te hova jársz imádkozni? - Soha nem beszéltünk erről, hogy én egyáltalán imádkozom.
Tovább olvasom

PÉLE-MÉLE (4.-rész) -Önéletírás-

Első iskolaéveim a fegyverneki református elemi iskolában A kisiskolás Györgyi édesapjával és édesanyjával [lightbox=http://www.danielcsoport.hu/images/newspost_images/pm4.jpg|pm4.jpg]thumb_pm4.jpg[/lightbox]Én az első négy elemi osztályt a fegyverneki református iskolában végeztem. (A reformátusok kicsit kevésbé voltak antiszemiták, mint a katolikusok.) Meg is tanultam a zsoltárokat - épp csak vasárnap nem jártam templomba. Otthon ezzel a dologgal nem igen törődtek. A szüleim a vallást – a nagy ünnepek kivételével – nem tartották fontosnak.Talán 12-13 zsidó család élt Fegyverneken, így előfordult, hogy péntek este a kántor apámért küldött: jöjjön már el tizediknek, különben nem lesz ki a „minja”, s nem lehet istentiszteletet tartani. Papám kisebb morgások közepette, de elment.
Tovább olvasom

PÉLE-MÉLE (3. rész) -Önéletírás-

A friss diplomás zsidó orvos élményei falun

(A fegyverneki fogorvosi rendelőben Dr. Szilágyi Jolán a szerző édesanyja kezel egy fogászati beteget)

A pesti kosztos néni rágalmazásánál egy kicsit abbahagytam az írást, s most, hogy újra elolvasom, rájövök, hogy ez az „időjáték” legfeljebb bevezetésnek megy el, de másként idétlen. Mi az, kisgyerek–, gyerekkoromban nem történt semmi? Dehogyisnem. A 3-5 éves koromra tényleg nem emlékszem, de annál több – sokszor villanásnyi emlékem támad úgy körülbelül hatéves koromtól. Nos próbáljuk meg!Először a szüleimmel kell egy kicsit kezdenem. Mindketten Pesten végzett orvosok voltak, de kénytelenek voltak falura menni, mert Pesten két frissen diplomázott orvos, akinek nem volt pénze rendelő berendezésére, vagy nem akart kórházi orvos lenni, (ezeknek nem volt szabad házasodni) – vidékre kényszerült. Édesapám (kicsit korábban végzett anyukámnál) előbb Kisújszállásra, majd Fegyvernekre került. Ott már volt egy kinevezett hogyishívják (körzeti?) orvos, – így apám lett a zsidó magánorvos. Ha szabadságra mentek, egymást helyettesítették. Ma már humorosnak tűnik, hogy amikor apám visszajött a szabadságáról, a zsidók istenítették a körzeti orvost, nem titkolva, hogy az mennyivel kedvesebb, mint a papám. Fordított esetben a nem-zsidó betegek dicsőítették apámat. „De sok beteg élete szárad a lelkemen.” – mondogatta később, ugyanis akkoriban a nagyon rövid „szigorló év” után, úgyszólván gyakorlati tudás nélkül kerültek az új doktorok vidékre. De azért azt hiszem, hogy jó orvos volt. Persze az alföldi gyakori „sötétséggel” ő sem mindig bírt. Egyszer egy kisgyermeket vittek hozzá azzal, hogy beteg. Ahogy gyerekeknél szokásos, apám először tetőtől talpig végig vizsgálta s a végére hagyta a száj és toroknézést. Látja ám, hogy a gyerek szája és torka fel van maródva csúnyán. Mondja az anyjának: „Miért nem mondta, hogy (bizonyára) lúgot ivott? (Ez akkoriban gyakori volt. A szappanfőzéshez használt tejfehér lúgba a gyerekeke beleittak.) Mire az anya: „Maga az orvos, arra való, hogy kitalálja!”

Tovább olvasom

PÉLE-MÉLE (2.-rész) -Önéletírás-

A Pesti kosztos néni pm2.jpgNo, már benne is járok a gimnáziumi években. Az elsőt Pesten jártam a Práter utcában. Egy – még Fegyvernekről (lásd később) ismert családnál laktam – a nagymama volt megbízva felügyeletemmel. A Baross utcában laktunk – közel az iskolához. Mégis az első nap iskolába menet eltévedtem – visszamentem – és felkiabáltam a néninek segítségért. ő úgy lehordott, de úgy – mondván, hogy Pesten nem szokás kiabálni. A nénit különben sem szerettem, nem volt egy barátságos szava sem hozzám, a tízéves kislányhoz, és inga-zenélő óra volt a szobám falán, aminek a zenéjét utáltam.
Tovább olvasom

PÉLE-MÉLE (1.-rész) -Önéletírás-

Bevezetés pm1.jpg- „Mi volt ma ebédre?” - „Hm, hát… leves, hús, krumpli” - „Milyen leves?” - „Hát, ami a tegnapiból maradt” - „De milyen? És milyen hús?” - „Tudod, el is felejtettem már.” - „És milyen sütit csinált anyukád a 12. születésnapodra?” - „Ó, hát islert, vaniliás kiflicskéket porcukorral hintve, meg képviselőfánkot valódi finom vanilia krémmel.”
Tovább olvasom
Fel a lap elejére