Skip to content

Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 3. rész

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:
3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben

Sávuot(Pünkösd)
 
Sávuot vagy Pünkösd, a következő – az Úr által – ’kijelölt idő’ (ötven nappal Peszách után), az első termés learatásának ünnepe. Mivel Izrael földje mediterrán éghajlatú, két fő periódusban történik az aratás: az egyik a nyár korai szakaszában, a másik ősszel zajlik. Az aratási ünnepek különösképpen úgy mutatnak Istenre mint gondviselőre; hálaadással dicsérjük Őt nagylelkűségéért. Bár a Bibliában ez nincs rögzítve, a Sávuot a Sinai hegyről származó Törvény, a Tóra adás időpontjaként is ismert, amely ötven nappal az első Peszách után következett be. Ám ez az ünnep, a keresztények számára leginkább az Apostolok cselekedeteinek 2. fejezetében feljegyzett események által vált ismertté, amikor a Szent Szellem először töltetett ki Jesua tanítványaira Jeruzsálemben. Péter apostol – felhatalmazva a Szent Szellem által – belevonta őket az emberek első nagy aratásába (kb. 3000), Isten Királyságába mind Izraelből, mind pedig az ősi római birodalom területéről. Lesz majd még egy nagy aratás ennek a világkorszaknak a végén. A Sávuot, a Peszách-hoz hasonlóan, végső soron arra az időre tekint előre, amikor minden nemzet aláveti magát az Örökkévaló tanításának, a Tórának. A messiáshívő zsidók számára a Tóra, Istennek az emberi létezés minden területére kiterjedő akaratát jeleníti meg, és a teljes Biblia tanítását magába foglalja. A Tóra kiárad majd a Cionról. Mégis, mennyivel inkább látjuk, hogy a Tórát csak akkor lehet megélni, ha a szívünkre fel van írva! Nem tudjuk megélni a Tórának az igazi jelentőségét a saját erőfeszítéseinken keresztül, csak a bennünk munkálkodó Szent Szellem által. Alávetjük magunkat a Szellemnek és akkor már képesek vagyunk engedelmeskedni (Jer. 31:31 és folyt.; Ez. 36:24 és folyt.).  Izrael ünnepének ismét közbenjárói jellege van, amely előrevetíti, hogy egy napon, minden nemzet eljut az itt megünnepelt igazság ismeretére.
Az év hetedik hónapjában három főünnepet tartunk számon: a Jom T’ruá, a sófár (kosszarv) megfújásának napja, amelyet a zsidó emberek Ros Hásáná (Újév) névvel illetnek; a Jom Kippur (az Engesztelés Napja); és a Szukkot (Sátrak) ünnepe.

Tovább olvasom

Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 2. rész

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:

3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben
 
Peszách (Elkerülés)
A(z) (egyiptomi ford.megj.) kivonulás eseményei Izrael létében alapvető fontossággal bírnak, ezért a holdév az Exodus havával kezdődik Izrael számára. A Peszách ünnepén (Széder-nek hívják) Izrael, az Egyiptomból való csodálatos szabadulására és a kivonulással kapcsolatos eseményekre emlékezik.
A Széder ünnepe alatt felidézzük a csapásokat, a fáraó hajthatatlanságát, az egyiptomi istenek kudarcát, amelyek megjelentek a csapásokban, a csodálatos, tengeren át történő szabadulást, és az egyiptomi csapatok vízbefulladását. A peszáchi bárány elhozta a szabadulást Izrael számára, és az ajtófélfákon, szemöldökfákon levő vér távol tartotta a Halál Angyalát. Az angyal elkerülte az izraeliták hajlékait; ezért lett „Elkerülés” az ünnep neve. A kivonulás végeztével Izrael feladata az volt, hogy elfoglalja és belépjen az Ígéret Földjére.

Tovább olvasom

Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 1. rész

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:
3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben 
 
….Amikor Izrael teljesíti az Örökkévalónak az ünnepekkel kapcsolatos rendelkezéseit, olyanok ezek, mint a közbenjárói szolgálat, előhívják azoknak a dolgoknak a megvalósulását, amelyeket képszerűen ábrázolnak. Ezeknek a hagyományos szertartásoknak a gyakorlása szellemi erőt szabadít fel, hogy a történelem folyását annak a célnak az irányába terelje, amely a szimbolikus tettekben ábrázolódik. Mivel sok keresztény nem tiszteli hitének zsidó gyökereit, ezért nem közismert e szellemi örökség minden jótékony hatása. Izrael élete és történelme egy olyan könyv, amelyet el kell olvasnunk ahhoz, hogy elmélyítsük megértésünket. Izrael ünnepeinek vizsgálata során látjuk majd, nem csupán Izrael érdekét szolgálta az, hogy a papság felügyelte az ott zajló eseményeket, hanem egyben betöltötték a minden nemzet felé szóló közbenjárói elhívásukat.
Tovább olvasom

* Az olajfa mozgalma *

Az olajfa mozgalma megteremtésére vonatkozó látás

(Helmuth Eiwen lelkipásztor, Ichthys közösség, Wiener Neustadt, Ausztria)

A következőkben megfogalmazott látás egy szellemi mozgalomról szól, amely a nemzetek hívőiből és messiási zsidó gyülekezetekből áll, akik hasonló értelemre jutottak és ugyanazt a szellemi terhet kapták az Úrtól.

– Hogy mind a nemzetek gyülekezetei, mind a messiási zsidó gyülekezetek nélkülözhetetlen részei a Róma 11 nemes olajfájának.
– Hogy ezt az igazságot közösségeikben is megéljék.
– Hogy együtt hallassák hangjukat a Krisztus (Messiás) Testében.

E látás kezdőpontja egy álom volt, amelyet Uli Eiwen látott egy hatalmas fáról, amelynek erős és széles ágai voltak, ezeken az ágakon csomók, amelyeket elektromos vezetékek kötöttek össze. Ebben az álomban Bob Jones ezt mondta erről a fáról: „Isten jelenléte nyugszik ezen a fán.”

Az álomnak egy másik részlete tette nyilvánvalóvá, hogy ez a fa a Róma 11 nemes olajfája, amely, különleges megjelenésénél fogva egy bizonyos kapcsolati hálózatot jelképez. Isten azt is mutatta nekünk, hogy a csomók egy-egy gyülekezetet képviselnek, amelyek más gyülekezetekhez kapcsolódnak a Szent Szellem munkáján keresztül.

Tovább olvasom

Zsidó keresztények asszimilációja

Dr. Dan Juster tanulmánya

A messiási zsidó mozgalom kezdetei:
A korai 1970-es években jelentős számú zsidó kötelezte el magát Yeshua-nak és jutott arra a meggyőződésre, hogy inkább messiási zsidónak nevezzék önmagukat, mint keresztényeknek. Néhány ok szolgált erre. Egy volt ezek közül az intézményesült kereszténység történelme és annak hatása a zsidó népre. A kereszténység zsidó szemszögből egy fél-pogány, elnyomó és antiszemita mozgalom volt. Mi egy olyan módon akartuk bemutatni magunkat, amely által a zsidó nép a kereszténységről korábban kialakított felfogások okozta akadályok nélkül, másképpen tekint majd Yeshua-ra. Ráadásul mi valóságosan ki akartuk hangsúlyozni azt az igazságot, amely szerint azok a zsidók, akik hitre jutnak Yeshua-ban, még mindig rendelkeznek azzal az elhívással, hogy azonosuljanak és éljenek a zsidó nép részeként. A Rómaiakhoz írt levél 11,29 szerint a zsidó nép részese, egy az Örökkévalótól származó visszavonhatatlan kiválasztásnak és elhívásnak. A Rómaiakhoz írt levél 11,1-5 Izrael megmenekült maradékával azonosítja a Yeshua-ban hívő zsidókat.

Tovább olvasom

Benjamin Berger harmadik előadása az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. III. rész

Istennek van egy terve, nemcsak a sötétségnek. Istennek terve van. Az Úr azt mondja:
Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.

Nagyobb lészen e második háznak dicsõsége az elsõnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Aggeus 2,8-9) Ez Jeruzsálem ígérete, a békesség városáé. A békesség Tõle jön, és a békesség csak akkor fog eljönni, ha Jesua menyasszonya összenõ egységben. Nem ezeken az ökumenikus összejöveteleken, amelyek sok helyen vannak. Ez csak a fejekben van meg, nagyon elméleti, és látjuk, hogy nem sokat lép elõre. Nem errõl van szó. Arról van szó, hogy szívünkkel kapcsolódunk Istenhez, és arról, hogy ebben a szívbéli kapcsolatban felismerjük a testvéreinket, akik valóban Jézushoz tartoznak. Nem fontos, hogy honnan jönnek. A legkülönbözõbb felekezetekbõl jöhetnek. Nem ez a legfontosabb! Akkor sem, ha õk valamelyest mások, mint én vagyok. De felismerjük õket, mert Jézus él bennük. Mert õk tanítványok, ahogy ma reggel hallottuk.

Tovább olvasom
Back To Top