Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 2. rész

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:

3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben
 
Peszách (Elkerülés)
A(z) (egyiptomi ford.megj.) kivonulás eseményei Izrael létében alapvető fontossággal bírnak, ezért a holdév az Exodus havával kezdődik Izrael számára. A Peszách ünnepén (Széder-nek hívják) Izrael, az Egyiptomból való csodálatos szabadulására és a kivonulással kapcsolatos eseményekre emlékezik.
A Széder ünnepe alatt felidézzük a csapásokat, a fáraó hajthatatlanságát, az egyiptomi istenek kudarcát, amelyek megjelentek a csapásokban, a csodálatos, tengeren át történő szabadulást, és az egyiptomi csapatok vízbefulladását. A peszáchi bárány elhozta a szabadulást Izrael számára, és az ajtófélfákon, szemöldökfákon levő vér távol tartotta a Halál Angyalát. Az angyal elkerülte az izraeliták hajlékait; ezért lett „Elkerülés” az ünnep neve. A kivonulás végeztével Izrael feladata az volt, hogy elfoglalja és belépjen az Ígéret Földjére.

Tovább olvasom

Dr. Daniel Juster: A visszavonhatatlan elhívás 1. rész

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:
3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben 
 
….Amikor Izrael teljesíti az Örökkévalónak az ünnepekkel kapcsolatos rendelkezéseit, olyanok ezek, mint a közbenjárói szolgálat, előhívják azoknak a dolgoknak a megvalósulását, amelyeket képszerűen ábrázolnak. Ezeknek a hagyományos szertartásoknak a gyakorlása szellemi erőt szabadít fel, hogy a történelem folyását annak a célnak az irányába terelje, amely a szimbolikus tettekben ábrázolódik. Mivel sok keresztény nem tiszteli hitének zsidó gyökereit, ezért nem közismert e szellemi örökség minden jótékony hatása. Izrael élete és történelme egy olyan könyv, amelyet el kell olvasnunk ahhoz, hogy elmélyítsük megértésünket. Izrael ünnepeinek vizsgálata során látjuk majd, nem csupán Izrael érdekét szolgálta az, hogy a papság felügyelte az ott zajló eseményeket, hanem egyben betöltötték a minden nemzet felé szóló közbenjárói elhívásukat.
Tovább olvasom

* Az olajfa mozgalma *

Az olajfa mozgalma megteremtésére vonatkozó látás

(Helmuth Eiwen lelkipásztor, Ichthys közösség, Wiener Neustadt, Ausztria)

A következőkben megfogalmazott látás egy szellemi mozgalomról szól, amely a nemzetek hívőiből és messiási zsidó gyülekezetekből áll, akik hasonló értelemre jutottak és ugyanazt a szellemi terhet kapták az Úrtól.

– Hogy mind a nemzetek gyülekezetei, mind a messiási zsidó gyülekezetek nélkülözhetetlen részei a Róma 11 nemes olajfájának.
– Hogy ezt az igazságot közösségeikben is megéljék.
– Hogy együtt hallassák hangjukat a Krisztus (Messiás) Testében.

E látás kezdőpontja egy álom volt, amelyet Uli Eiwen látott egy hatalmas fáról, amelynek erős és széles ágai voltak, ezeken az ágakon csomók, amelyeket elektromos vezetékek kötöttek össze. Ebben az álomban Bob Jones ezt mondta erről a fáról: “Isten jelenléte nyugszik ezen a fán.”

Az álomnak egy másik részlete tette nyilvánvalóvá, hogy ez a fa a Róma 11 nemes olajfája, amely, különleges megjelenésénél fogva egy bizonyos kapcsolati hálózatot jelképez. Isten azt is mutatta nekünk, hogy a csomók egy-egy gyülekezetet képviselnek, amelyek más gyülekezetekhez kapcsolódnak a Szent Szellem munkáján keresztül.

Tovább olvasom

Zsidó keresztények asszimilációja

Dr. Dan Juster tanulmánya

A messiási zsidó mozgalom kezdetei:
A korai 1970-es években jelentős számú zsidó kötelezte el magát Yeshua-nak és jutott arra a meggyőződésre, hogy inkább messiási zsidónak nevezzék önmagukat, mint keresztényeknek. Néhány ok szolgált erre. Egy volt ezek közül az intézményesült kereszténység történelme és annak hatása a zsidó népre. A kereszténység zsidó szemszögből egy fél-pogány, elnyomó és antiszemita mozgalom volt. Mi egy olyan módon akartuk bemutatni magunkat, amely által a zsidó nép a kereszténységről korábban kialakított felfogások okozta akadályok nélkül, másképpen tekint majd Yeshua-ra. Ráadásul mi valóságosan ki akartuk hangsúlyozni azt az igazságot, amely szerint azok a zsidók, akik hitre jutnak Yeshua-ban, még mindig rendelkeznek azzal az elhívással, hogy azonosuljanak és éljenek a zsidó nép részeként. A Rómaiakhoz írt levél 11,29 szerint a zsidó nép részese, egy az Örökkévalótól származó visszavonhatatlan kiválasztásnak és elhívásnak. A Rómaiakhoz írt levél 11,1-5 Izrael megmenekült maradékával azonosítja a Yeshua-ban hívő zsidókat.

Tovább olvasom

Benjamin Berger harmadik előadása az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. III. rész

Istennek van egy terve, nemcsak a sötétségnek. Istennek terve van. Az Úr azt mondja:
„Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.

Nagyobb lészen e második háznak dicsõsége az elsõnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Aggeus 2,8-9) Ez Jeruzsálem ígérete, a békesség városáé. A békesség Tõle jön, és a békesség csak akkor fog eljönni, ha Jesua menyasszonya összenõ egységben. Nem ezeken az ökumenikus összejöveteleken, amelyek sok helyen vannak. Ez csak a fejekben van meg, nagyon elméleti, és látjuk, hogy nem sokat lép elõre. Nem errõl van szó. Arról van szó, hogy szívünkkel kapcsolódunk Istenhez, és arról, hogy ebben a szívbéli kapcsolatban felismerjük a testvéreinket, akik valóban Jézushoz tartoznak. Nem fontos, hogy honnan jönnek. A legkülönbözõbb felekezetekbõl jöhetnek. Nem ez a legfontosabb! Akkor sem, ha õk valamelyest mások, mint én vagyok. De felismerjük õket, mert Jézus él bennük. Mert õk tanítványok, ahogy ma reggel hallottuk.

Tovább olvasom

Benjamin Berger harmadik előadása az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. II. rész

Meg kell értenünk, hogy a támadások sokkal erõsebbek lesznek. Ezért a Hozzá fûzõdõ kapcsolatunknak feltétel nélkülivé kell válnia. Mert Isten más, mint mi vagyunk. Másképp cselekszik, mint ahogy mi gondolkodunk. Biztosan mutat nekünk néhány dolgot az Õ természetérõl, ami fontos számunkra a hitben járásunk során, de nem tudjuk Õt egy skatulyába bezárni. Isten olyan úton visz végbe dolgokat, amiket gyakran nem tudunk megérteni. De pontosan ezekben a helyzetekben kell kitartanunk mellette, és bíznunk Benne. Úgy gondolom, hogy ez egészen mélyen összekapcsolódik Jeruzsálem titkával.
Mert Jeruzsálem a tökéletesség városa, és a mi Istenünk a tökéletes, és Jézus a tökéletes, és a menyasszonyának is tökéletessé kell válnia.

A menyasszonynak is ki kell tükrözni ezt a tökéletességet, mert ha visszamegyünk Ádámhoz, látjuk, hogy mikor Évát teremtette, akkor ’õ csont volt a csontjából, és hús a húsából.’ Egészen hasonlatos volt Ádámhoz, és ilyennek kell lenni a menyasszonynak is. Neki egészen hasonlónak kell lennie a võlegényéhez. A természetében, az egységében, a szeretetében, a szentségében, a feladata hordozásában egészen hasonlónak kell lennie Hozzá.
Késõbb, sokkal késõbb olvassuk az Írásban, hogy amikor Dávid királlyá lett, mélységes vágya volt, hogy a szövetség ládáját felvigye Jeruzsálembe. Miért volt számára ez olyan fontos? Mert a szövetség ládájában elsõ helyen a tíz parancsolat, a két törvénytábla volt. Ez volt a tanúsága annak, hogy Isten szövetséget kötött Izraellel. A szövetség ládája valamiképpen szimbolizálja Isten trónját is a földön. Emlékezzünk arra, hogy késõbb Salamon a templomot felépítette, és a papok a szövetség ládáját hordozták, és bevitték a Szentek Szentjébe. Ez volt a hely, ahol a szövetség ládája megpihent. A megnyugvás e helye egészen lényeges. És miután betették oda a szövetség ládáját, egyszerre megjelent Isten dicsõsége, és betöltötte a templomot. Isten jelenléte olyan erõs volt, hogy a papok nem tudtak megállni benne, ki kellett menniük. (I Kir 8, 11) Mert Isten jelenléte olyan hatalmasan erõs volt.

Tovább olvasom
Back To Top